Velem mindig történik valami… Elment a nagy vetélytárs, túlélte, talán elégtételt érzett, pedig rá is sor kerül. A vetélytárs már várja, odaát. Sokat megértek mindketten, tehetségesek mindketten, egyikük az egyik területen, a másik egy másikon volt sikeresebb. Együtt gondolkodtak egy ideig, aztán fölülkerekedett a hatalom megszerzésének a vágya. Akit temettünk, előbb megszerezte, a vágyott rangot, de vágyai igazi magasába ő sem jutott el. Amíg nyugdíjazására sor került gondoskodott utódjáról, és az nem a vetélytárs lett, hanem más. Irgalmatlan düh munkálkodott benne, meg is tett, mint amit volt vetélytársával szemben alkalmazott, mások előtt, amikor csak lehetett lejáratta fiatal főnökét.
A temetés után együtt ment a mentor és az örök várakozó, és végül nyertes vezér, biztosan együtt is érkezetek. Támogatták egymást, és a mentor számára is megérkezett a várva-várt cím. Igazgató Úr lett. Nem tett érte semmit. Nem volt szekszárdi főmérnök, nem volt pécsi főmérnök, nem akart pécsi főmérnök maradni, de a nagy főnök asztalán gyűltek az adatok. A példás szekszárdi, pécsi vezetői munkáról, a makulátlan viselkedésről, a nem megkívánt absztinenciáról, a hatalom kegyes gyakorlásáról, és munkaidő alatti vidéki szakmai utakról, a modern szemléletű koedukált, nőpolitikát figyelembe vevő gáláns viselkedésről. Aztán szólították, ez így nem mehet tovább, teljesítik vágyát, és fölrendelik a vállalathoz, az újonnan megalakult szakterületet megszervezni, vezetni. A vetélytárs előrelépett. Hosszú évek teltek unalmas változatlanságban, alkalmazkodott, és szervezkedett. Nagyon jó érzéssel vett magához fiatal kollégákat, akiket megtanított arra, hogyan kell úgy viselkedni, mint ő. Olyan korrekt módon, olyan bátran vállalva a nem pallérozó munkatársak eltávolítását. Akik maradtak, elsajátították stílusát, eggyé nőttek vele. Engem is kedvelni kívánt, meghívott lakását megmutatni, elbeszélgetni barátilag. Gyönyörűen berendezett, klasszikusan polgári lakásban az olcsón megszerzett, felújított stílbútorok között tengette életét. Remek társasági ember volt, vigadó, mulatozó, a látszathoz szigorúan ragaszkodó, tehetséges ember. A nagyfőnök is mulattatta magát, összejártak, ám ő nem vette észre, hogy nemcsak ő, hanem társai rendelkeztek avval a tulajdonsággal, amivel ő nem. Ő lotyogott, kotyogott, gondolván megengedheti magának, hogy ami vele megtörtént, azt tudassa mással, kiszolgáltatva magát azoknak, akik nála messzebb láttak. Nem álltam közéjük, elég volt hallgatni! Amikor szeretett, naponta jött hozzám, különösen a nagy változások előtt. Gizike, titkárnőm tudta, hoznia a kell a konyakot. Izgalommal vártuk a fejleményeket, ki lesz a nyertes. Neki lett igaza Antall József alakíthatott, kormányt. Aztán a taxis sztrájk idején, már kijelentette, nem maradnak ezek négy évnél tovább. Igaza lett! Rátapintott a lényegre, a hálózat maradt. Minap az előkelők bérletsorozatán összeszidott. Fényképpel igazolja, előnyöket szerzendő, nem hívta Aczél elvtársat kisfalunkba, ezt fényképpel igazolja. Ö nincs a fölvételen! Most jut eszembe. Hát persze ő készíthette!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése