Velem mindig történik valami…Szitált az eső, ernyőjével takart, ne érjen. Öltönyben voltam. Az épület mellett haladtunk, szorosan, egymás mellett, a kis tócsák nem zavartak. Beleléptünk, ha kerülni kellett volna. Az épület vasrácsai erősek, régiek, biztonsággal óvják a benn lévő értéket a tolvajoktól. Az egyik ablakrács előtt egy pillanatra megálltunk, kihajtotta rácsot, aztán az ablakot, és egy vaslépcsőn előrement. Körbenéztem, rendben van minden, nem látnak, hát követtem. A vaslépcső meredeksége megnehezítette a lejutást, segítségül nyújtotta kezét. Jól tette, mert a lépcsőfokok alig álltak el egymástól, szűken soroltak lefelé. Na látod, van még újdonság. Ez a vészkijárat, de most gyorsbejáratnak használjuk. Előírás, hogy legyen! Már korábban is elgondolkoztam, a bejárati vasajtón, a „tűzfalon”. Ha valami robban, lángra kap, akkor csak ezt a golyóscsapot kell elforgatni, és a zuhany vizet szór. Fölnéztem a mennyezetre, a zuhanyrózsa alatt álltam. Csak ne mutasd meg, hogyan működik! Kigúvadt szemű emberarc mellett védőszemüveg figyelmeztet, a bajra. Viseld, a szemüveget, ha dolgozol, a szem nagy érték! Ebéd után voltunk, még maradt egy órányi idő, aztán indulnom kell, hogy elérjem a vonatot. Délelőtt, amikor megérkeztem, pontosan ott várt rám, ahol javasoltam, a kijelző táblák közelében.
Messziről figyeltem megismerem, vagy sem, oly sok idő eltelt találkozásunk óta. Megláttam az átlagból kimagasló alakját, és ilyennek képzeltem el, nem változott semmit. Vékony szikár! Ahogy közeledtem meglengettem a karom, vegyen észre. Nem ismert volna föl, ha nem adok pontos helymegjelölést. Igen, igen, sűrű hajam fölkopaszodott, szemüveget sem viseltem akkoriban. Közel ötven év. Egyetemen néha összefutottunk, én nem emlékeztem rá, aztán én mondtam valamit, nem emlékezett rá. Meséltem életem, kérdésére ömlött belőlem a szó. Nahát ezt sem tudtam, meg azt sem tudtam rólad, tényleg egyedül voltál az osztályból a Prepa koleszban? Születésemtől mostanáig jó időbe telt mondókám, de az ebédidő alatt és a még vissza lévő időben én hallgattam. Összetette a kezét, mintha imádkozna, úgy magyarázta el fölfedezésének lényegét, a tükörképszerűen megjelenő vegyi formációt, amiből a tükörképet el kell távolítani, mert életveszélyes a gyógyszerekben. Kontergán bébik sokasága szenvedte el a gyógyszertükörkép következményeit. Másfél évtizede, mint ahogyan Fleming fölfigyelt a penicillinre, vette észre, úgymond véletlenszerűen a „fontosat”, a szokásostól eltérőt. Ma már szakirodalmi referenciák sokasága hivatkozik módszerére. Doktoranduszok veszik körül, szakcikkírási kötelezettségének tesz eleget, és nem kellett az Egyetemnek. Most ingyen oktat, neveli tisztelőit, a doktorhallgatókat, és bérelheti, és vásárolhatja a kutatásokhoz szükséges vegyszereket abból a pályázatból, amit elnyer. Hivatástudattal bíró professzor, a régiek méltó utóda. Prof. Bakó Péter kiváló osztálytársam, barátom, büszke vagyok rá! Búcsúzásképp még elárulta, az általam megismert formula segítette egyetemi felvételijén, amikor már nagyon nehezet akartak kérdezni tőle.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése