Velem mindig történik valami…Nekünk olyan rendszerünk van, hogy négyévente kell az urnákhoz járulni. Azért „kell”, mert nem szívesen teszik ez emberek. A lakosság, a szavazópolgárok. Miért? Vasárnap van, és a szavazáskor már tavasz, virágzanak a fák, gondozni kell a kertet. Mert igaz, szegények vagyunk, de kerttel mindenki rendelkezik. A panellakó, a családi házban élő, a kiskert tulajdonos, nem is beszélve a nagyobb gazdáról, aki már piacra is termel. A hosszú tél után fiatal, idős egyaránt vágyakozik a szabadba. Legyen szó városlakóról, vagy falusiról, egyaránt. A panellakó kiül a lodzsára, vagy kitárja az ablakokat, szellőzteti virágait, és elindul a pár négyzetméteres, városszéli kertjébe, megnézi a virágait, eldugja a hagymát, kitelepíti magról nevelt palántáit, az övét. A kiskertes is így tesz, látom a szomszédom, már hetek óta jár a szőlőbe, metsz, gallyaz, bujtat, trágyáz, mert ősszel elfelejtette, és beszélget a szomszéddal. Hazahordja a maradék homokba rakott répát, gyökeret, és a megmaradt, új termésig is kitartó almáját. Aki pedig a földből él, persze, hogy elsőként a földre gondol, nem a szavazófülkére. 2002-ben egyik jól ismert, szabad szájú, sokszor közönséges, irodalmár a szavazás előttiszombaton nagy cikket írt, támogatott pártja biztos nyerésében bízva, hétfőtől más világ kezdődik. Nem lett igaza. Most is, beszélgetős műsorában, vasárnap éjféli vígasságról ejti el a szavakat. Óvatosabban, mint korábban, pedig az esélyeket latolgatók szerint a győzelem közelebb áll a kiteljesedéshez, de megnőtt a választási pártok száma, ember legyen a talpán, vagy jós, aki a végeredményt előre ismeri. Sokan vagyunk, akik sérültek lelkiekben, és a lelki sérülés kihat cselekedeteinkre. Nem látunk tisztán, homályos szemeink előtt fölsejlik, akkor kaptunk lakást, akkor váltak tömegével városlakókká, tanult emberekké a kisemmizettek, és a kor szellemének megfelelően vallástalanná tömegével hazánkfiai. Ma a gyermekeink is szavazatra jogosult polgárok, egy részük radikális, más részük érdektelen. Húsvét van, az EU alkotmányába nem került be a kereszténység, mint Európa meghatározó múltjának ténye. Húsvét van. Meghallgattam az egyházi vezetők beszédeit, és csodálkoztam. Miért is lenne benne az EU alkotmányban a kereszténység, amikor leginkább mértékadó személyiségei, halkan, hogy senki se hallja nagyon, bátortalanul fogalmaznak, a hozzáértő fül is nehezen fogadja be mondanivalójukat. Nem ismerik ők a „ha Isten velünk, kicsoda ellenünk” biztató, elődeinknek kilátástalan harcokban is erőt adó, kijelentést? Ismerik, de nem hiszik, ha hinnék, mondanák, üvöltenék, és még akkor sem biztos semmi, csak kinyilvánítottak valamit, valami biztatót, amit páran a bizonytalanok közül várnak. Mert a mélyben lévők, társadalmunkat meghatározó, pallérozott értelmiségiek, a szavazófülke magányában még bátrabban, jó vastag X-et, rajzolnak a nekik tetsző, változatlanságot ígérő politikai erő kis négyzetébe. Velük lesznek többen? Húsvét van, sonka, tojás az asztalon, megint jóllaktunk, ki gondol a jövőre? A jövő hétre? Remélem sokan!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése