Félrelépés
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. április 11.
Velem mindig történik valami…A POTE-Aula zsúfolásig megtelt, a szónok Siklósról érkezik, amíg várjuk, lelkesedünk egymásnak. Igen ez kell az igazi váltáshoz, akik majd tudják, merik, teszik a dolgukat. Az előadó, a szónok lezser terepszínű farmerben, akkor még fiatalon, berobbant közénk, és szenzációs beszédet tartott. Ma is csak úgy ismerik TGM, a filozófus, ma már tudjuk minden lében kanál tudálékos, de már ő is kiábrándult Szövetségéből. Megmozdult az ország, mertek beszélni az állampolgárok, és mindenki tudta mit is kellene, de nem merte. Akik mertek tenni, ma is meghatározói, ha csak el nem hunytak a gazdasági életnek. Irodám mindig nyitva állt, aki akart bejöhetett, legföljebb rövidebbre fogtuk a megbeszélendőket. Az uralkodó párt reformerei, halkabbra fogták hangjukat, a Fokszi-Makszin, ahová vezetéselméletet tanulni küldtek, már kinevezett vezigh.-ként, az előadó szívesen engedte az egymás közötti vitát. Annak helyeselt, aki éppen a prímet vitte. Zeller professzor is alulról került a magas polcra, levelezős közgazdaként, ha él ma is tanít! Utolsó megyei párttitkárunk, Dénes is professzor lett, főiskolai végzettséggel. A Pártbizottság szétszóródott, Szigetvári Cipógyárat szedtek darabokra, eladtak, megvettek, aki tehetséges volt és megtanult dolgozni, máig szenvedi mohósága terheit. Aki nem értett a való élethez, elvesztette a megszerzett vagyont. Elnökségek tagjaivá, elnökeivé nőtték át magukat, családjuk tagjai is jó helyre kerültek, a kapcsolati tőke segített. Egyetemek, minisztériumok, újjászerveződött kamarák, állami hivatalok szívták föl az állományt. A nagypolitika új színeibe öltözve visszaköszöntek, vagy meghúzták magukat. TGM lelkesített, itt minden más lesz, mint eddig, a Szövetségből immáron párt lett. Tagok kellenek, itt Pécsett már alakult egy sejt, ezt kell kaptárrá növelni. Zsolt barátommal bezümmögtem én is. Tizenkét, de lehet, tizennégy pontos követelményrendszert adtak le a központból, vitassuk meg. Megvitattuk! A MH dísztermében voltunk hatan, pesti vendégünkkel Bauer Tamással együtt. Tamás kifejtette nem jó a Zsolt és általam tett kiegészítés, miszerint a régi, prominens tagok egy ideig ne viselhessenek politikai tisztséget, mert mi lenne, ha az ő szaktudásuk a semmibe veszne. Béla, későbbi alpolgármester, lakására hívott bennünket, folytassuk ott a beszélgetést. Megmásztuk a hegyet, felesége nyitott ajtót, a gyerekszobában ültünk törökülésben, még nem bútorozták be lakásukat. A Pető Iván, a Tamás is olyan rendes, aranyos emberek, felségem jól ismeri őket, higgyünk nekik, jót akarnak. Béla felesége rádöbbentett a valóra. Vonásai, fekete szem, fekete haj, hajlott orr, akárcsak Camilla nénié, pesti zongoratanáromé. Ő zsidó volt, családja odaveszett, gyerekeként szeretett, ám most más volt a helyzet. Rádöbbentő! Költőbarátunk Laci és Béla politizálni kezdtek, egy hónapot voltam tag az Szövetségben. Béla éppen tegnap a Plázában fejét kezdte vakargatni, amikor meglátott. Valami fölrémlett, de nem köszönt. Évek óta igazgató, új, fiatal felesége van, elvált. SZDSZ-es? LMP-s? Jobbik-os?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése