Velem mindig történik valami…Két fiatal üldögél a város melletti domb tetején, szép a környezet, csodálatos kilátás nyílik minden irányban, szeretik egymást, együtt örülnek a szépnek. A lány a fiú karjaiban keres menedéket. Iszonyatos fényvillanást látnak a távolban, aztán egyik következik a másik után. Az utolsó iparági Polgári Védelmi „összetartáson” vetítették a filmet. A szünetben mindenki a televízió előtt ült, a változások folyamatban voltak. Horn Gyula kijelentette nem lesz semmiféle változás, ő nem áll semmi és senki mellé. Nem így történt a későbbiekben, de az nem befolyásolja a filmbéli történteket. A fiatalok rádöbbennek, hogy bekövetkezett a két nagyhatalom közötti összecsapás, atomháború! A robbanásoktól fölkavart porfelhő beborítja a Földet, a növények nagy része kipusztul, a fiú meghal, ő halálos sugáradagot kapott, karjaiban tartott kedvese egészséges gyermeknek ad életet, sokáig bírja a sugárzáskárosodást, majd ő is eltávozik. Lányuk fölcseperedik, elvadultan él az elhagyott, kipusztult városi, ipari környezetben. Minden táplálékért meg kell harcolni, veteményeskertjét fosztogatják, majd egy kóbor banda megerőszakolja. Mikor eljön az ideje, talál egy, már rettenetes körülmények között, de működő primitív kórházat, és gyermeket hoz a világra. A gyermek torzszülött, édesanyja megtalálja élete célját, a kóbor életből rendezett, célirányos tevékenységgé összeálló hátralévő életét. Gyermeke fölnevelését. Ennyi a film váza, a következtetést a jelenlévők levonták a maguk számára. Én is!
Idén Oscart kapott, és mellette a legrosszabb filmbéli alakításért járó díjat egyidejűleg. Kedvelt színésznőm. Háztartásbeli, férje, két szép lányuk nevelése a gondja, de rossz előérzetei vannak. Talán tudathasadásos. A hirdetések idejére másnak is nekifogtam, a film végére állt össze a teljes történet. Félelmei vannak, jó anya akar lenni, de férje felügyeletet lát szívesen mellette, hol a barátnője, hol édesanyja vigyáz rá. A történet bonyolult, a színésznő remekül játszik, nagyon jó az operatőr. A férj már-már félrelép, de nem teszi meg. Az első alkalmat megelőzi az őszinte pillanat, van egy boldog szerelmes együttlétük az első, a már előkészítet félrelépés előtt. Felesége minden tőle telhetőt megtesz a kapcsolat mentése érdekében, pszichiáter, gyógyszerek, hallucinációk, álom és valóság keverednek, de megérzi, férje meg fog halni. Közben zajlanak a mindennapok, reggeli, iskola, rohanás látomásai után, amelyek talán valóságos tartalmúak, de ez nem derült ki a számomra. Már-már föladja, elmegy idős gyóntatójához is, elmondja, mindent megpróbált, nincs semmi, amiért harcolna. A válasz: kell lennie! Az indoklás nem érdekes a történet szempontjából. Bekövetkezik a végzetes baleset, a vizionált végzetes helyszínen, és az előzetes reménytelenséget az utolsó jelenetben, fölváltja a cél. A szerelmes éjszakán áldott állapotba került. Nem nézek TV filmeket, nem kötnek le. A legtöbb! Ez alkalommal feltöltődve és fáradtan feküdtem le. Futnak az évek, a film után ismét fontosabbak lettek a mindennapok kis céljai, a mindennapok kis örömei.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése