Parasztkodom
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. április 10.
Velem mindig történik valami…Nekiindult a természet. Levirágzott a sárgabarack, virágrügyeit bontogatja két almafám, és nemsokára kipattannak a birs virágai is. Ja, és a szilvafám. Mint a jézuscserje úgy teleszórta magát virággal. Nem csak a kisebb ágakon, hanem a törzsén is megannyi virág. Kitisztult az erkélyünk, kikerültek a telet nem bíró virágaink a szabadba. Idén nem virágzott a nárcisz, túl sűrűn vannak, nem férnek egymástól. Itt az újabb feladat, a többi mellé. Nyáron ki kell szednem a gumókat, és őssel szétültetni. És ajándékozni belőlük, a nekik szabott kertrészletet kinőtték. Megmetszettem az árnynak ültetett szőlőlugasomat, a metszetekből ömlik a tápláló nedv, aztán beszárad, és a rügyekbe áramlik, egy-két hónapba sem telik, és újból adják bőséges termésüket. Házszomszédom mintájára naspolyahusángot szereztem be, már hajtanak a piciny levélkezdemények. Rózsakertemben szemmel láthatóan bújik elő a rügykezdemény, az alapos metszésre a gyakorlatba jöttem rá. Akár csak a szőlő, he metszik, termést hoz, ha békén hagyják, hosszú szárakat hajt, termés alig van rajta. Rózsabokraim szomszédságában a magnólia kínlódik, nem találtam el kedvelt helyét, idén is egyetlen hatalmas virágját mutogatja. Évente lefényképezem, bekerül virággyűjteményeim közé, PC-re! Gyerekkoromban készített falevélgyűjteményem, édesanya jóvoltából máig mutatja, mi minden volt a határban. Ahányszor kezembe kerül, elcsodálkozom, tényleg én gyűjtöttem össze a változatos leveleket? Egész éves tevékenység lehetett, mert a tavaszi hajtásoktól, az őszi levélhullató színes világ példányai is megtalálhatók bennük. Kézzel foghatóan, kézbe vehetően. Mostani gyűjteményem virtuális, tönkremegy a háttértároló, odaveszik az egész. Csak emlékeimben marad meg a fölvétel készítésének pillanata. Igaz, azonnal rendelkezésre állnak, ha bekapcsolom a PC-t. A lakás LAN hálózatán keresztül, TV képernyőn nézegetem időnként, mint a moziban a sorozatosan, más-más varázslattal föltűnő képeket. A rigócsapdát átmenetileg félretettem, nem árultam el unokámnak, hogy szinte minden nap van kapás, a rigók már a fészkükön ülnek, fölváltva tojó és hím. A reggeli párás fű között keresgélve birkóznak a talaj felszínéhez közel húzódott gilisztákkal. Belecsippentenek az egyik végükön, aztán húzzák-húzzák beleveselkedve, amíg erejükből telik. Előfordul, hogy a giliszta az erősebb, ilyenkor a rigó kibillen egyensúlyából, a fenekére csüccsen, és keres egy másikat, változatlan eltökéltséggel ismételve a zsákmányszerzést, viszi fészkén ülő párjának a tápláló eleséget. Virágmagpalántáimat kis cserepekbe ültettem, most kerültek ki azok is a szabadba. Magjaikat, amerre járok évközben, gyűjtöttem össze, egyiknek ismerem a nevét, másiknak csak a helyét, ahol rátaláltam. Kirándulásaimon telerakom a zsebeimet, aztán itthon, kis tasakokba rendezem, és gondosan rájuk írom adataikat. Orfűi cserje, folyondár, fillérvirág, erdei ciklámenmag, Varga Pista féle, és hasonló feliratú cetliket szúrtam melléjük, és várakozom. Mint a parasztemberek, reggelente körbejárok, és jó érzés költözik belém, éled a Világ!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése