Félreismeret
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. április 9.
Velem mindig történik valami…Szépen fölöltöztem, egyetlen, világos, eszterházi- kockás, de új öltönyömbe, és izgatottan léptem az előtérbe. Mindent megbeszéltem telefonon, személyesen. Régi munkahelyemen beadtam fölmondásomat, indokom házasodási szándék volt, elengedtek, a szokásos föltétellel, maradéktalanul visszafizetem a társadalmi ösztöndíjat. Leszámoltam, fölégettem magam mögött budapesti múltamat. Most az előtérben várakozom, mert az igazgató elhagyta az épületet, mindent helyettesére, a műszaki igh.-re bízott. A titkárnők kérdezgettek ezt-azt, illedelmesen válaszolgattam, az igh.-i irodából egymás után távoztak a benn lévők. Rám került a sor! Beléptem, ő fölállt, és az ablak melletti kisasztalhoz invitált, foglaljak helyet. Szervusz! Ez volt első szava, megtiszteltetésnek vettem, a tőlem csillagok messzeségében álló igh.-től. Szeme szigorúan méregetett, nem szeppentem meg, de megfontoltan válaszoltam meg kérdéseit. Hol, merre voltál, milyen munkaköröket töltöttél be, miből diplomáztál? Szeme barátságosabbnak tűnt válaszaim után, és most ő mondta el, mindent tud rólam, a fejlesztésen lesz a helyem, oda kerül minden frissen fölvett fiatal mérnök, aztán majd elválik, a hogyan tovább. Hívatta leendő közvetlen főnökömet, és sikeres beilleszkedést kívánt, még hozzátette, a vállalat belső átszervezések előtt áll, fogadjam el a rám bízott feladatokat, mindegy, bármi is legyen. Úgy tettem volna ajánlása nélkül is, de gondoskodó figyelmeztetése jól esett. Fejlesztettem, kutattam, tanulmányokat készítettem, odaadással végeztem a rám bízott feladatokat. Kollégáimmal nagyokat vitatkoztunk, ha ismeretlen téma került szóba, hamarosan vitaképessé tettem tudásomat, és bedobtak a mélyvízbe is nem egyszer. Mindig kiúsztam a partra, és erre fölfigyeltek. Egyre-másra kaptam tőle a külön megbízásokat. Konferenciaszervezés, vitaanyagok összeállítása, üzemi lapszerkesztés, külföldi tolmácsolások, jubileumi könyvszerkesztés, vállalati központ átszervezése korszerű nagyvállalati formára, nagyszámítógép műszaki, használati útmutatóinak fordítása magyarra, technikumi oktatási feladatainak átvétele, főiskolai, egyetemi oktatás, és a váltások sora. Beosztott mérnök, csoportvezető, osztályvezető, főosztályvezető, igh., vezérigazgató helyettes, nyugdíjas. Támogatta előrejutásomat! Ő a rendszerváltás előtt egy évvel vonult nyugdíjba. Utóda, András nevű, én is András nevű, és mivel a vezérigazgató is nyugdíjba ment, az interregnum alatt született meg a „Banditizmus”. Mindkettőnket utáló kollégánk, Guszti szellemes, szójátékaként. Tiszteltem, ha tudott segített, partnereként kezelt, gondolatait őszintén megosztotta velem. Együttműködtünk sok előrevivő szándéka megvalósításában, amelyeket csak mi tudtunk, mert a körülmények nem engedték a társadalmasítást. Ma sem tudják volt kollégáink, mennyi mindent köszönhetnek, neki. Pont neki, akit nem ok híján, megközelíthetetlennek érzékeltek! Ma temetjük Tónit! Négy gyermeke, és tizenöt dédunokája, szerte a világban. Nem Skype-olnak többé, mások feledik majd!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése