Velem mindig történik valami…Ha egy ember tud valamiről, és megvan a képessége a titoktartáshoz, akkor a titok, titok marad. Ha két ember megbeszél valamit, megígérik egymásnak, hogy titokban tartják a megbeszélteket, a dolog kétesélyes, vagy elmondják titkukat másoknak is, vagy nem. A két eshetőség bekövetkeztének lehetőségét nem igen lehet százalékosan megbecsülni, hiszen nem mindegy hogy kikről van szó. Föltételezem, ez megengedhető, ötven-ötven százalék az esély arra, hogy a titok odakerül máshoz is. Jellem kérdése az ötven százaléktól való eltérés, embere válogatja. Ha hárman tudnak egy dologról, akkor, majdnem biztos, hogy a titokról föllebben a fátyol, a titok többé nem titok. Előzőekből következik, ne mondd el titkodat, különösen, ha csak magad tudsz róla. Számtalan példa akad a titokmegosztás következményeiről, sok kincskereséssel foglalkozó regény, napi politikai esemény és egyebek igazolják az intést.
Saját magunk kis titkait is érdemes megőrizni, senkinek sem elmondani, mert még ez esetben is hozhatja úgy a Sors, a titokra fény derül. Nem közvetlenül, hanem oly módon, hogy a titokhoz kapcsolódó eseményeket figyeljük, rögzítjük magunknak, észrevesszük, ha mások találgatnak, behelyettesítjük a találgatást a magunk által elképzelt lehetőségekbe, és ha szerencsénk van, akkor mégiscsak megismerjük a titkot. Kétségtelenül nagy kitartás, türelem, fantázia, memória szükségeltetik a titokfejtéshez. A minden titkok tudója magához kérette, halálos ágyához azt az embert, akiben megbízott, hogy a titkot ne vigye magával az örökkévalóságba, átadta titkát. Ketten tudtak a dologról, egyikük rövidesen elhunyt. Sokan és sok mindent állítottak a halálos ágynál elhangzottakról, mindenki a saját változatát adta tovább, a titok már több száz változatban keringett, újabb titkok telepedtek rá. Az elhunytat sokan tisztelték, majd az idők múltával kevésbé, sőt elkezdték rossz színben föltüntetni, válasz tőle nem érkezhetett, menteni nem tudta magát, ha élt volna, akkor sem ad választ, mert a megnyilatkozók nem értenék meg, nem hinnének neki, és egyébként a titok az ő titka volt addig, amíg át nem adta a titok mostani tudójának. Harcostársai idővel ellene fordultak, megtagadták, mert tetteit, cselekedeteit ma sem értik, és nem ismerik a titkot. A halálos ágynál a halál ellen küzdő férfi azt mondta, benned megbízom, téged látlak magam körül olyannak, aki államférfivá válhat. Rövidre kell fognom magam, hamar itt a vég! Elmondom neked, kezeimet gúzsba kötötte a Nyugat, személyesen a német kancellár fenyegetett teljes tőkekivonással, ha nem veszem magam mellé a „soros gyerekek” által működtetett „álantikat”, a 2/3-mados törvények érdekében, téged azért nem vettelek magam mellé, hogy tiszta maradj, és megvalósítsd azt, amire én nem voltam képes. Légy kitartó, türelmes, törvénytisztelő, haza- és nemzetszerető, építs a családra és európai örökségünkre, a kereszténységre, zárkózz el a szélsőségektől, őrizd meg ezt a népet a jövő századokra, és ne feledd múltunkat sem. Ezek voltak azok a titkok, amelyeket a haldokló átadott az élő reménységnek, és csendesen eltávozott.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése