Énsnassz
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. február 28.
Velem mindig történik valami…A kollégiumot a gimnáziumtól mindössze egy keskeny utca választotta el, a tanítás végeztével, az első csoportban, gyorsan elfogyasztotta az ebédet, még maradt kimenőre is idő. Naponta kiment a belvárosba nézelődni, lejárni az ebédet, délután háromra visszaért a koleszba. Háromtól fél ötig stúdium, aztán uzsonnaszünet, öttől hétig stúdium, aztán vacsoraszünet és nyolctól kilencig megint stúdium. Így ismétlődtek a napok, a másfélórás stúdium alatt elkészült a másnapi feladatokkal, padszomszédját addig molesztálta, amíg el nem ültették mellőle. Nem neki, a padszomszédnak kellett elülni, mert neki szem előtt volt a helye, a felügyelő tanár közelében, idejében fegyelmezzék, ne zavarja az előtte, mögötte ülőket. A karácsonyi szünetben szülei neheztelték elért eredményét, nekifogott jobban a fölkészülésnek. Már nem csak a másnapi feladatokkal végzett, hanem azokkal is, amelyeket későbbre adtak föl leckének. Minden tantárgyból, minden nap, hogy feledésbe ne menjenek, állandóan a fejében legyenek a már elsajátított ismeretek, ne kelljen az év végi osztályvizsgákra készülnie, elismételte a korábbi tananyagrészeket, de fél ötre így is elkészült dolgaival. A felügyelő tanár engedélyével bármit tehetett, csak csendben, a többiek miatt! A karóraszerelést a sajátjával kezdte, összeakadtak a hajszálrugó spiráljai, beszáradtak a tengelyek. Először elég volt a kis beavatkozás, majd a szétszerelés következett a kitisztítás érdekében. Aztán társai karóráival folytatta az időtöltést. Olvashatott, amit akart, de rájött jobb lenne előre is tanulni, és azokat a feladatokat is megoldani, amelyek nem voltak kötelezőek. A számtannak, fizikának, ábrázoló geometriának a végére ért, a felügyelő tanár megengedte, segítsen az előtte járó évfolyamok tanulóinak. Az esti stúdiumra egyébként sem volt kötelező bejárni, kimehetett a városba, és barátságból korrepetálta gyengébb osztálytársait. Örömmel tette, örömmel töltötte el az érzés, hogy szabadabb volt a többieknél. A kötöttségeket egyáltalán nem szívlelte, nem is járt sportedzésekre, amit tornából követeltek, azt teljesítette. Miután háromszor egymás után feleltették, és jól felelt, oroszból csak dolgozatot írt. Számtanból, fizikából ha szakfelügyelő jött az órákra, akkor őt szólították, . Fizikából ő készítette elő a szertári anyagot. Ábrázoló geometriából, a szomszéd évfolyam dolgozatait javította, ezért festő tanárja annyi jelest írt be az ellenőrzőbe, amennyi éppen hiányzott az osztályfalon függő versenytábla első helyéhez. Érettségin pad alatt tolta át mellette ülő sorstársának a megoldásokat. Az Érettségi Bizonyítvány színtelen, egyhangú volt, a hátoldalon feltüntetett, nem kötelező érettségi tárgyak jegyei is egyformákra sikeredtek, szülei nagy örömére. A korán fölpörgetett lendület kitartott egész élete során. Egyetemen, aztán másik egyetemen, munkahelyi pozíciókban, tanfolyamokon, és tart ma is nyugdíjasként. Új tantárgyakat vesz föl, és érdeklődik a világ dolgai iránt. Aggódik szeretteiért, a kötelezőn túl is, magánszorgalomból, úgy, hogy lehetőleg ne vegyék észre, olyan snassz lenne, nemde?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése