Velem mindig történik valami…Nemrég, valamelyik rádióadón Illyés Gyuláról értekeztek, megemlítették „Egy mondat a zsarnokságról” című versét, mekkora bátorságra vall egy ilyen költemény megírása az önkény idején. Hát igen! Valóban!
A riporter még megjegyezte, milyen határozottan utasította vissza Rákosi Mátyás kérését, írna egy Himnuszt nemzeti imádságunk helyett, amelyet nem tartott a kor szelleméhez igazodónak, amit aztán Kodály Zoltán majd megzenésít. A történet egy kissé távol van az igazságtól!
Apósom révén, aki háziorvosuk volt, ismertem a Péczely családot, Kodály Zoltán második feleségének, Sárikának a szüleit, testvérét Gábort pedig, a teniszpályáról. Tőlük tudom, a történet valójában másképpen igaz.
Kodály Zoltánt és Illyés Gyulát egyszerre rendelte magához Rákosi Mátyás, aki tudta, hogy Kodály Zoltán rendkívüli tekintéllyel rendelkezik belföldön és külföldön egyaránt, amit oly módon próbált csorbítani, hogy a kézfogáskor megjegyezte, Kodály nem sok jót hallok magáról! Kodály Zoltán azonnal válaszolt, én sem magáról Rákosi! Így indult a beszélgetés, aztán Rákosi Mátyás röviden közölte, új Himnuszt akar. Illyés Gyula nem szólt egy szót sem, ránézett Kodály Zoltánra, aki avval hárította el Rákosi Mátyás szándékát, hogy kijelentette, ő olyan tökéletes zenét, mint a Himnuszé nem tud írni.
Rákosi Mátyás nem parancsolhatott Kodály Zoltánnak, ennyiben maradtak, ezért maradt nemzeti imádságunk a mai napig változatlan, ezért nem született meg a vers sem.
Dr. Babos Ferenc és családja, akivel kitűnő nyelvművelőnk dr. Lőrincze Lajos baráti viszonyt ápolt, együtt látogatták a Pápai Református Gimnázium és Kollégiumot ismerték Illyés Gyulát. Feri bácsit, feleségem révén, aki évekig náluk lakott, magam is jól ismertem. A „himnuszírás” történetéről Feri bácsi is pontosan ugyan azt mesélte el nekem, mint amit Péczelyék elmondtak.
A történet szereplői mindannyian elmentek már, az igazságot most én adom tovább.
Nyolcvan éves lett idén, ünneplik az egész országban, magasztalják, dicsérik egyéni stílusát, mindenkori kiállását, nemzetjavító szándékait. Meg is érdemli! Részt vett mindenben, ami a régi ellen irányult, és a régi rendben is megénekelte Sztálin, és Rákosi apánkat, anyánkat. Amerikából telefonált Lakihegyre, rendben mennek-e a dolgok, nyugtalankodott. A Világszövetség elnöke volt, nem vállalta tovább, leszavazták. VIP listás is volt, igaz, hogy csak kezes. Azt sem vállalta tovább. Avatott tolmácsolásban hangzanak el versei. Nagyon elgondolkodtató, többsíkú értelmezéssel bírnak, a nemzeti nagyok között lesz a helye, már ott is van. Zelk Zoltán is ott van már rég, ő is megénekelte a régi uralkodókat. Nem baj! A baj az, hogy nem vállalják, pedig nyugodtan megtehetnék, a kis botlásokat, és a nagyobbakat is feledteti az idő, másra sem fog az utókor emlékezni, mint kiválóságaikra.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése