Velem mindig történik valami…A teknőcök teljes nyugalomban napoztak a lapos sziklákon, ellenségük nincs, egyszerűen behúzzák fejüket, farkukat és lábaikat, állat legyen a talpán, amelyik elbír erős páncélzatukkal. A támadók idővel megunják a próbálkozást, otthagyják a teknőcöket, ismét előbújhatnak a védőpáncél biztonságából. Hirtelen szél korbácsolta föl a tenger hullámait, ki tudja honnan indult és hová tart, a partra csapódó hullámok megzavarták teknőseink nyugalmát, egy részüket a visszahúzódó hullámok magukkal sodortak a tengerbe, a többiek a lapos sziklákon várták hánykolódásuk végét, nem ez az első eset, hogy a vihar össze-vissza dobálta őket. Tudták vége lesz egyszer a cudar szélnek, a hullámok elülnek, visszahúzódnak a sziklákról, és megnyugszik a tenger. Számításuk ez úttal is bevált, a szél elültével a parton rekedtek mind egy szálig hasi páncéljukra fordultak, és tovább folytatták a napozást. A teknősök különleges csoportjához tartoztak, megoldották a nemrég, az ember számára ismeretlen, megoldatlan problémát. Hátukra gömböc formájú páncélt növesztettek, amely páncélnak csupán egy instabil pontja van, az is a hátuk tetején, állat legyen a talpán, amelyik erre a pontra állítja teknőceinket, és ily módon ejti zsákmányul őket. A számolás, a számolásból kialakult számtan, komolyabban matematika ismerete az ember sajátja. Sokan, a mai fejlett technikát látva, annak káros hatásait ismerve, és még nem is ismerve, a matematikai ismereteket, az ismeretetek bővülését, azok közkinccsé válását tartják az ősi rossznak. Miért nem maradtunk ez egy és a sok fogalmánál? Milyen jól megvannak az Amazonas vidékén élők, akik ha hívják társaikat élelemszerzéshez, csak azt jelzik egymásnak egy állatra, vagy pedig sokra nyílik vadászati lehetőség. Ha sok, akkor is csak annyival végeznek, amennyire szükségük van, nem tehetik fridzsiderbe a maradékot. A számolás matematikává fejlődött, a sámán és táltos korszakhoz nem kehet visszatérni, bármennyire is óhajtják az ősmagyar életmódunkat visszahozni szándékozó, mégoly tiszteletreméltó professzorok, vagy a sok kókler. Megszületett a Rubik kocka, világsiker lett, megoldották magyar matematikusok a „gömböcproblémát”, világsiker lett. Lehet, bekerül a „gömböc” is a New York Modern Art Múzeumba. Érdemes rá! Megvásárolható az egyetlen stabil és egyetlen instabil ponttal rendelkező, homogén anyagból készült „gömböc”. Matematikussiker! De minek, mire használható, amikor a teknőcök már évmilliók óta ismerik a megoldást, csak közös nyelvünk nem lévén, nem közölték velünk. A Természet talán többet tud nálunk, és bármennyire is igyekszünk mi, homo lúdenszek, soha nem tudjuk fölfogni elménkkel, megragadni akár matematikai eszköztárunkkal, akár több tíz kilométeres szuper-gyorsítókkal azt a változatos világot, amelyben élünk, éltek elődeink, azok az emberfajták, amelyek előttünk jártak bolygónkon, a Földön. Tudásra vagyunk ítélve, az ismeretlen megismerése vonz bennünket, túl akarjuk haladni elődeinket, próbálkozunk, a „tudás” századát éljük, jussunk el a végéig! /http://www.gomboc.eu./
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése