Velem mindig történik valami…Az egész ország ismerte, az összes TV csatorna sugározta volna, fölvette volna a versenyt akármelyik mai TV szappannal, de akkoriban csak egy csatorna létezett, TV készüléke sem volt mindenkinek. A sorozatot azonban azok is ismerték, akik nem rendelkeztek készülékkel, Isaura és Kuntakinte sorsát a munkahelyeken, a magánéletben egyaránt figyelemmel kísérték. Állandó beszédtéma volt, mi történt velük, együtt sajnálkoztunk sanyarú sorsukon, rabszolgasorban éltek, ismertebbek voltak H. Beecher-Stowe „Tamás bátya kunyhója” regényének alakjainál. Fölöttük elszállt az idő, de Isaura és Kuntakinte olyan élethű szereplőkké váltak, hogy sokan úgy gondolták valóban élő személyek, rabszolgasorukból való megváltásukra országos gyűjtés indult. Mígnem egyszer vége lett a sorozatnak, de emlékük bennünk ragadt. Amatőr színjátszók elevenítették meg őket sikerrel, ha nevük valahol előbukkant mindenki, kivétel nélkül tudta kikről van szó, életüket az emberek jobban ismerték, mint saját családjukét. Népszerűségüket az is növelte, hogy akkoriban, folytatta a faji megkülönböztetés elleni harcát az amerikai néger tiszteletes M. L. King, akit merénylők öltek meg. Családi estre voltunk hivatalosak, a családi esten műsorral lepték meg egymást a kollégák. Az oldottabb hangulatban szabad volt a viccelődés is, a szigorú hétköznapokon a viccnek helye nem volt. Professzor úr, nem szerette a viccet, sokat követelt, és rendkívül pedáns volt a számonkérésben, keze alatt többen váltak szakmájuk kiválóságává.
Akik nem teljesítették a kirótt tudományos elvárást, távozniuk kellett, de a jó iskola következtében, kivételes ismereteik révén, azonnal főorvosi, osztályvezető orvosi beosztást tölthettek be. Akik maradhattak, haladtak a ranglétrán, előbb-utóbb professzorok lettek maguk is. Jóskát, aki elálmosodott a vacsorához szervírozott italtól, a frissen kandidált, és mókamesternek vállalkozó, Árpád középre helyezett székre ültette, feladata csak annyi volt, hogy helyeseljen, vagy cáfolja a klinikai történeteket, melyeket Árpád szépen fölsorolt. Sokan magukra ismertek, mások másokra! Professzor úr, mint a szfinkszek a piramisok mellett, mereven, bajusza alatt összezárt ajkakkal, ám figyelemmel kísérte a műsort. Ő tabu volt, róla nem szóltak történetek. Annyi azonban elhangzott, Árpád rendelkezik a klinikán, nemrég megvédett disszertációja alapján, a legmagasabb tudományos fokozattal. Professzor úr ajkai még szorosabbra zártak, mert a tény, tény. Ő a koreai háborúban képezte magát tudóssá, másokat menedzselt maga helyett, a példa is mutatja sikeresen!
A műsor véget ért volna, ha Jóska, akit mindenki úgy tekintett alszik, nem fordul egy találós kérdéssel Árpád felé. Árpád, tudod mi a különbség közötted és Kuntakinte között? Mindegyikünket váratlanul ért Jóska ébredése, és magunk is gondolkoztunk a kérdés megválaszolásán. A hallgatás feszült várakozássá fokozódott, válasz nem érkezett. Jóska elérkezettnek látta az időt, fölemelte eddig lehajtott fejét, ránézett Árpádra, és kibökte: Kuntakinte kívül sötét!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése