2010-02-27 Szombat
Velem mindig történik valami…A nyomozás rövid ideig tartott, minden terhelő adat rendelkezésre állt, az ügyet rövid úton átadták az ügyészségnek. A főügyész, három ügyészbojtárt vitt magával, tanulják meg, milyen hamar lehet egy-egy ügyre pontot tenni, ha a nyomozó hatóságok rendben végzik munkájukat, nekik semmilyen lelkiismeret furdalásuk nem lehet, hiszen a tények mindig magukért beszélnek, és ha a tettesek megvannak, minden mehet a maga során tovább. Ezért az ügyészség már nem is nyomozott, tegye a bíróság a dolgát. Még aznap továbbították az aktákat a bíróságra. A bíróság vezetője a jegyzőkönyvvezetővel együtt érkezett, a feljelentés jogosságát a helyszíni szemle tökéletesen igazolta, akár gyorsított eljárást lehet lefolytatni. Erős igény mutatkozott az ügy gyors átfutásának megszervezésére, mert a haszonlesők minél hamarabb túl akartak esni a formaságokon. Az ügyészi jelentést azért még kiegészíttetik, esetleges későbbi, a családtagok részéről fölmerülő pót magánvádas eljárás elkerülésére. A bíró biztosra akart menni, és különben is itt van a nyakán a többi ügy, amelyek megsokasodtak, elintézésre várnak. Hosszú ideje, már másfél hónapja nem tevékenykedett, úgy gondolta ebben az évben elege van mindenből, olyan sok munkája akadt a hideg tél beálltával, most, hogy tavaszodik elkezdődnek a kerti munkák, neki is kijár, hogy rendben legyen a veteményes. A tárgyalásra nem is hívott tanukat, az ügy megállja a helyét, gyorsan ítéletet hirdetett. Halál a főbűnösre, a többiek életfogytiglanit kapnak, amit a haszonlesők kívánsága szerint azonnali, tárgyalás nélküli halállal meg lehet váltani. Indoklásként az ügyészi indítványt olvasta fel, a végén még hozzátette, most a tárgyaláson nyilatkozzanak az ügyészek, hogy az általa kívánt pótló kiegészítést elfogadják, ha nem, akkor kénytelen lesz másnapra halasztani a döntést. Az ügyészek, tekintettel arra, és ezt mindenki tudta, a haszonlesők lekötelezettjei, mindent a bíróra hagytak, a pót kiegészítést elfogadták. A bíró, nehogy esetleg félreértések szülessenek, megemelt hangon ítélete indoklás részére tért. Az elsőrendű vádlott a többivel egyetemben, bűnszövetkezetben követett el fokozott mértékű, forintban konkrétan mérhető jelentős kárt, a kárt nem tudják megtéríteni, a haszonlesők nem is fogadnák el a pénzt. Többszörös rendzavarás róható föl mindnyájuknak, és tudatos gyilkolást hajtottak végre magatehetetlen, gyenge udvarbeliekkel szemben. Akik házuk tájára kerültek, elkapták, és tyúkra, kakasra, patkányra tekintet nélkül fölfalták, mivel azok élelmüket dézsmálták, de ez nem mentő körülmény! A főkolompos, a fővádlott kitűnik a többiek közül, termetén is látható, falánkságával, túlzott mohóságával, amely még társait is veszekedésre, abból fakadó, bár könnyen gyógyuló, sérülések elszenvedésére kényszerítette. Ez azonban nem mentő körülmény! Az ítélethirdetésnek vége, a halálbüntetés végrehajtását magára vállalja, a haszonlesők segédkeznek a feldolgozásban, a bűnös vérének, májának, a frissen sültek, a kifőzött hurka, a kolbász és az abalé elfogyasztásában. Csatt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése