Velem mindig történik valami…Az Irgalmasok pincehelységében próbálom meszes ereimet gyógyíttatni. Elektromasszázs, “villamos” emberként hiszek benne. Mi lesz a hétvégi program, Melinda? Most hazamegyek, takarítás, mosás, főzés két napra, anyukámat már nem akarom igény bevenni semmire, nagyon vigyázok rá, nálam lakik, elmúlt nyolcvankettő. A szíve teljesen tönkre van. Lyuk tátong a kamrák között, nem zár a szívbillentyű rendesen, és a szív emberfej nagyságúra növekedett, a doktorok szerint igazi csoda, hogy él. Operálni nem lehet,
reggelente, amikor a gyerekeket elengedem suliba, mindig megrettenek, ha nem hallom hangos szuszogását. Bizony számítani lehet az elkerülhetetlenre, nyolcvan fölött, bármikor bekövetkezhet bárkinél, mondtam az általánost. Mivel foglalkozott anyukája? Húsz évig gyermekeket szült, tizenegyen vagyunk testvérek, hatvanegytől negyvenegyig sorakozunk egymás után. A hatodik a sorban iker lett volna, de anyukámat rábeszélték, előbb indítják a szülést, és az ikrek belehaltak. Most is állandóan emlegeti őket. Utánuk jöttünk mi többiek. Hihetetlen, manapság tizenegy élő gyermek, mind jó szándékú, dolgos. A „kisebbeket” még két éve is anyu támogatta. Miből, hiszen beteg? Igaz, de kiment az USA-ba házvezetőnőnek, amit megspórolt, hazahozta, szétosztotta közöttünk. A „kisebbeknek” többet adott, nekik még nem volt lakásuk. És az édesapjuk? Ő meghalt már húsz éve, szerszámlakatos szakmával nem a szakmában dolgozott. Ő egyedüli gyermek volt, anyukámék tizenöten. Nekem három, a többieknek is kettő, három, egyik tesónak négy gyermeke van, meg egy csomó unoka és öt dédunoka. Vasárnap délelőtt misére megyünk, ma kell főznöm. Igen, ezt már mondta, és elsietett. Nálunk is négy lett volna, a legkisebb talán még itthon lakna. Rám köszöntek, automatikusan viszonoztam, később vettem észre, ők a délelőtti tornaóra gyógytornász, végzős hallgatónői. Ők tartották meg a gyakorlati foglalkozásként az órát, most készítik szakdolgozataikat. Jobb híján folytattam a délelőtt már elkezdett témámat, mi mindenről készítik „mesterművüket”. Egyikük esettanulmányt készít, másikuk statisztikáról beszélt. Mindenki statisztikázik, firtattam. Egy kicsit talán provokáltam? A tudástól tágra nyílt a szempár, az arc kicsit pirosabb lett, és szakszerű magyarázatot kaptam, mire használja a statisztikát. Nagyszámú minta áll rendelkezésre, 2500 eset, az adatfelvételi szempontokat a nővérek alakították ki, ő kiértékel, és következtet. Nem lenne érdemes főfaktorokat választani stb., mentem mélyebbre a szakmában. De igen! Örültem, elcsodálkoztam, van, aki érti, az eszközt, amit fölhasznál, holott nem lenne, muszáj érteni, a SW mindent kiszámol, és közli a végeredményt. Délelőtti ismerősöm egyik gyermeke szintén gyógytornásznak készül, édesanyjánál látja, aki gyógymasszőr, milyen sok rászoruló ember van idősek és fiatalok között egyaránt benn az Irgalmasoknál. Hazaérve megettem a szokásos, mindennapi mákos süteményemet, és a tornától, az egész hét tennivalóitól fáradtan korán lepihenek. Holnap disznóölés lesz!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése