Iskolateremtő
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. február 17.
Velem mindig történik valami…A társaság fele hülye, háborodott föl jogosan az automatika tantárgy Európa-hírű professzora, Csáki tanár úr, aki előadásait alkalmazott matematikával telített tábla előtt, szinte suttogva tartotta meg. A tárgynak kevés ismerője volt, jegyzeteket, tankönyveket még nem írtak, a szakmai terület újszerűsége miatt. Ez időben ő töltötte be a rektori posztot a Műegyetemen, az egyetem legmagasabb tisztségviselőjeként is tisztelhettük. Az előadóteremben nagy űr tátongott az első sorban ülők és a mögöttük helyet foglalók között. Az első sorokban a vietnami hallgatók, a hátsó sorokban azok telepedtek le, akiket csak a katalógus érdekelt. Ők amőbáztak, kártyáztak, sutyorogtak, hová menjenek a katalógus után. A Puskin Tanszék, így neveztük a volt Puskin Mozit, mindig tele, a délelőtti vetítésre nem jutnak be, majd kitalálnak valamit, csak ne beszélgessenek hangosan! A középső sorokban ültem, a jegyzetelők között, engem is zavart a hátsó susmogás. Nem akartunk stréber címkét kapni, nem szóltunk nekik. Csáki tanár úr a rövid kitérő után folytatta az elkezdett témát, megérteni nem tudtuk mondandóját, valójában nem tartozott az úgynevezett jó előadók közé. A jegyzetelés életmentő funkcióval bírt a magunk, és a hátul ülők számára is. Ők is a mi jegyzeteinkből készültek föl! Természetes igényként fogalmazták meg kérésüket, a jegyzetkölcsönzést illetően. Csáki tanár úr a következő előadáson, mielőtt elkezdte volna az előadást egy, a Rektori Tanács által előírt, kötelezettségét kívánta elmondani. Csend lett a teremben. A Rektori Tanács megtárgyalta a Hallgatói Önkormányzat képviselőjének bejelentését, nevezetese két dolgot. Elsőként adjunk magyarázatot arra, miért közösítjük ki a vietnámi hallgatókat. Másodikként pedig, az elmúlt alkalommal tett megjegyzését, nevezetesen, „a társaság fele hülye” a Hallgatói Önkormányzat sérelmesnek találta, ezért kijelentését nyilvánosan, a hallgatók előtt vonja vissza. A Rektori Tanács egyetértett a bejelentéssel. Az első dolgot hamar elintéztük, megmondtuk, hogy a vietnami hallgatók nem tartják vissza szellentéseiket, és emiatt kénytelenek vagyunk hátrább ülni, ahol már nem lehet érezni annyira szellentéseik eredményét. A rektor úr, miután az egyik vietnami hozzászólt, náluk ez természetes szokás, rátért második kötelezettségére, kijelentésének visszavonására: „Ezennel nyilvánosan kijelentem, hogy a társaság fele nem hülye”. Mi, középső sorokban ülők fölálltunk, és megtapsoltuk Csáki professzort, aki még egy kis türelmet kért. Kollégák, néhány hónapja megállapították, gégerákom van. Orvosaim arra kértek kíméljem a torkomat. Ennek a kívánságnak nem tudok teljes mértékben eleget tenni, hiszen nem áll az önök rendelkezésére magyar nyelvű szakirodalom, szeretném ezt a szemesztert én végigvinni. Az elmondottakat, és ezt ne vegyék szerénytelenségnek, kollégáim is most sajátítják el, ezért ül itt önökkel együtt tanársegédem. Az ő segítségével írom meg a jegyzetet, a következő évfolyam számára. Csáki Frigyes, akadémikus professzor két évre rá, 56 évesen meghalt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése