Velem mindig történik valami…Csöngetés egyszer, kétszer, háromszor, vágtatok lefelé a lépcsőn, hogy minél előbb kinyithassam a kaput, ne kapjak jogos szemrehányást, hol voltál ennyi ideig, tudod, nincs sok időm, gyere! Mentem utána, lerobogott a kocsibeálló lejtőjén, egyenesen a madárcsapdához, és megkaptam a jogos szemrehányást: tudtam, nem állítottad föl a csapdát, ezt most azonnal meg kell tennünk. Fölkaparta a kőlapokhoz odaragadt magvakat, élesítette a csapdát ügyesen, kézzel-lábbal, mert három kéz szükségeltetnék, egy-egy a két lecsapódó ajtó megtartásához, a harmadik az érzékeny billegő kitámasztásának mechanizmusához. Ide állítom, erre szoktak járni. Itt nem lesz jó, nem tudom a külső ajtót behajtani éjszakára, próbáltam ellenállni, abban a biztos tudatban, hogy nem lesz úgy, ahogy én gondolom. Nem csukod be az ajtót, érted Frakk? Persze, értettem, mindig így végződik ellenvetésem, a csapda ott maradt, ahová elképzelte. Hozz még magot, ez kevés lesz, nem látják meg. Hoztam, kiszórt olyan mennyiséget, ami többnapi éhező rigónak elegendő, pedig már alig-alig járnak eszegetni, kinn a hóolvadt részeken, fákon megtalálják aznapi betevő falatjaikat. Mióta nem áll a csapda, kérdezte váratlanul? Egy hete voltál utoljára nálunk, rá egy napra besétált egy rigó, működött a csapóajtó, aztán kiengedtem. Pedig volt élelme igaz, adtál neki? Igen, majd megsajnáltam vergődését, és kiengedtem. Méretet sem vettél róla? Szemmértékkel és arasszal, úgy húsz-húsz centis volt a szárnymérete és a hossza, és tojó volt. Azért is engedtem szabadon, lehet, hogy már a párját keresi a kis rigók érdekében. Andriskám gyere, szólította édesanyja, megyünk. Azonnal! E nélkül az azonnal nélkül nem hangzik el egyetlen hívó szó. Virágot, finom fekete csokit, a kedvencemet, a 99%-osat kaptunk, örömmel fogadtam. Közben csomaggá érett a megrendelt diétás étel, indulni kellett, otthon még bőven van tennivaló. Lecke, angol, játék, iPod. Vettünk egy droidot négyezerért, árulta el készülődés közben. A gyűjtött pénzedből? Igen. Drágának találom! De Frakk ennyi az ára! És elhatároztad már, hogy mikor kezded az angoltanításomat, tudod, megfizetem. Még gondolkozom, lehet hamarosan, fogytán a gyűjtött pénzem. Elkísértem őket az autóig, aztán gyorsan vissza, megint esik az eső! Eljött a bezárkózás ideje, a konyhai külső ajtó előtt hosszasan gondolkoztam, megígértem nem csukom be! Arrébb raktam a csapdát, becsuktam az ajtót. Ki fogok kapni, mert megmondom az igazat, eddig még soha nem füllentettünk egymásnak. Ha ott marad a helyén, biztosan belesétál egy, fogom hallani Tőle, csak minél előbb jöjjenek. Olyan jólesik ahogy, amikor az alatt a rövid idő alatt, amíg nálunk vannak, pöröl velem. Be nem áll a szája, sürget, mindent azonnal. Nála komolyan kell venni az „azonnalt”, mert mindjárt következik, a látod, most miattad nem tudtam elkapni a gyíkot, pedig akkora volt, amekkorát még nem fogtam, a lódarázs is elröpült, későn hoztad a lepkehálót. Galamb, teknős, rák, sikló, lábatlan gyík legyen a talpán, Ő elkapja, méretet vesz, játszik velük egy ideig, aztán megszabadulnak tőle. Ő, az unokám!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése