Velem mindig történik valami…A pszichológia nem tudomány, jelentette ki Englander /umlautos a-val/ Tibor a pszichológia szakterületének jelentős ismerője, aki ismereteit többek között nyugateurópai, amerikai tanulmányútjai alkalmával szerezte meg. Meglepődtünk, miért egyetemi tárgy, ha még nem emelkedett tudományos rangra. Hamarosan megtudtuk.
Talán százan ülhettünk a teremben. Az előadó nagy, már kopaszodó fejét, kese haját, és nem hanyag eleganciáját, hanem kifejezetten rendetlen öltözékét látva, ahogy a katedra előtt botorkált, mert még ráadásul vastag üvegű, SZTK finanszírozott, azaz ócska szemüveget viselt, mosolyogtunk. Mosolyunk hangos röhögéssé fajult, amikor előadónk megszólalt, hogy adjunk neki témát, „tudományát” nem lehet a rendelkezésre álló kilenc órában elmagyarázni, de még elmondani sem. Türelmesen kivárta, amíg kiröhögjük magunkat, és a végre beálló csendben újból fölszólított bennünket, mondana valaki egy témát, mert neki nincs, nem készült az előadásra. Hátul egy egyenruhás katonatisztre tekintett a társaság, a katonák a bátrak, vette is a lapot, és megkérdezte, hogyan lehetne beosztottjait fenyítés eszköze hiányában is féken tartani.
A tanár úr elkezdett beszélni. Beszélni és nem oktatni, és ahogy teltek a percek figyelmünk élesedett, abszolút csend lepte el a termet, a kimondottan antipatikus előadó, az óra végére szimpatikussá küzdötte föl magát. Az első óra után, a szünetben egyedül rótta a folyosót, aztán bement a terembe, és mi szó nélkül követtük. Csendes, nyugodt hangon folytatta mondandóját, már régen nem a katona által föltett kérdésről, hanem, és ezt csak most vettük észre, az igen alaposan előkészített, általa fontosnak tartott pszichológiai alapokról beszélt, de nem alapfokon, hanem egyetemi szinten. Ítéletalkotásról, utilitásról, érthetően, világosan. A második óra utáni szünetben már megállítottuk sétája közben, körbeálltuk, és ő folytatta azt, amit előre kitervelt, amibe észrevétlenül bevont bennünket, a pszichológia tudományának mélyvizébe.
Előadása végén fölállva tapsoltunk, amit ő elvörösödve köszönt meg, annyit szólt szerényen: a viszontlátásra!
Nem láttuk viszont, valami ok folytán előadása elmaradt, más nem vállalta a pszichológia tudományának kényes területén a felnőttoktatást.
Bezzeg ma! Van pszichológia, van parapszichológia, van metapszichológia stb. Fizetős oktatás keretében, magas szintűen fölkészületlen előadók serege áll készenlétben, a sokszor fölkészültebb, de hiszékeny hallgatóság rendelkezésére.
Englander /umlautos a-val/ Tibor ma is aktív, az MTA egyik intézetének osztályán dolgozik.
Kíváncsi lennék, mit ajánlana a mai felnőtteknek, hogyan neveljék, fenyítés hiányában a fiatal generációt, hogy értékes tagjai legyenek a társadalomnak, és majd ők sem fenyítéssel, hanem a pszichológia hathatós eszközrendszerét jóra használva vigyék tovább a maradandó emberi értékeket.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése