Velem mindig történik valami…Bizonyos vidékeken még manapság is dívik az, hogy szóban megkötik az üzletet, aztán egymás tenyerébe csapnak, a többi már nem számít, biztosak lehetnek a dolgukban, az üzletkötésből fakadó portéka odakerül a gazdájához, mégpedig maradéktalanul és hibátlanul. Vásárban, faluhelyen, elmaradott, más ember nem látta területen századokkal, év ezredekkel ezelőttről megmaradt szokás a mában. A mai üzletkötések is tárgyalással kezdődnek, segédek, szakértők foglalnak egymással szemben helyet, megtárgyalják, kitárgyalják a lényeges részeket, aztán a lényegtelenre térnek át, majd a részleteket következnek, a tárgyalásokat tolmácsok segítik szükség esetén, majd írásba foglalják munkájuk eredményét, és nyugtalanul térnek haza, és nyugtalan napok következnek. Ez a nyugtalanság nem múlik az idő teltével, nem olyan, mint a szeretett hozzátartozó elvesztése iránt érzett fájdalom, kondoleálunk, és hozzá tesszük, majd az idő föloldja a fájdalmat, már most mindjárt elkezdődik megnyugtató szavaink hatására a fájdalom enyhülése. Az utcai valutaváltók szenzációs ügyességgel verték át az ügyfelet, gyorsan dolgoztak, feleannyi papírpénzt, dupla annyinak számolva, tőlünk gondosan átvéve az ellenértéket, továbbálltak, mi pedig állva maradtunk, amikor rájöttünk a csalásra. Egyszer megtörténhet az eset, majd jobban vigyázunk, határozzuk el magunkat, és a következő alkalommal, egy más helyzetben ismét pórul járunk. A gondosságra való törekvést elsajátíthatjuk, az átverést nem kerülhetjük el. Ügyeinket képviselő ügyvédek, vállalkozások jogi képviselői engedik meg maguknak a csalás legravaszabb és legnyilvánvalóbb módszereinek alkalmazását.

Már maguk teszik a dolgukat, nem kell főnöki utasítás, már dicséretet sem kap ügyességéért, elmarasztalják, ha az ügyfél nem szenved hátrányt. Számonkérésnél először az óvatos próbálkozás, nem is emlékszem az esetre, később mutasd a szerződést, miről is van szó, és a több példányban készült többoldalas szerződésekről kiderül, nem fedik egymást, eredetinek hitt példányok másolatok, más belső tartalommal. És a jogásznak elég egy szándékosan elhagyott betű, és ott maradunk állva, mint az utcai csaló esetében.

Hol vannak már Könyves Kálmán büntetései, aki tyúkot lop, levágják a kezét, aki csal, annak kimetszik a nyelvét stb. És nem volt fellebbviteli lehetőség, a büntetést, bizonyítás esetén, tanú bizonyítja fölkiáltással, azonnal végrehajtották. Ahogy emelkedett a tét, a csirke tolvajok elnyerték büntetésüket, az elbirtokló urak, pedig megvédték becsületüket, fegyveresen is. Ide jutottunk régen, és a fejlődés e téren sem állt meg. Mariann letagadta, hogy szerződést kötött, Éva bevitte a sűrűbe az ügyfelet, csupa nő, emancipáltan, férfiasan csalók, és azok is maradnak. Elveszett ügyiratok, titkos záradékok, zsírozott tengelyeken forgó rendszer, kikászálódni lehetetlen, tisztességes módon! Akkor csak tisztességtelen módon lehet a rendszertől szabadulni, ami önmagában hordozza a tisztességtelenséget. Vissza a tyúktolvajok szintjére!