Velem mindig történik valami…A műholdak, radarfelvételek, ide-oda áramló adatsokaságok a meteorológusokat irigylésre méltó helyzetbe hozták. Ők lettek az igazmondók, amit az is alátámaszt, bármely csatornára kapcsolódik a televíziós készülékünk, ugyanazt az ábrát látjuk, modellfelhőkkel, esőcseppeket utánzó függőleges, vagy ferde irányban, egymásutánban mozduló párhuzamosan, egymástól állandó, kis távolságban zuhanó, farka nélküli jénai üvegcséket. A Nap, előbújik, aztán elbújik az ország más-más területén, evvel bizonyítva mégis csak ő készít elő mindent, ami a légkörben történik. A kommentárok elmondják az ábrázolást szóban, és várjuk mi lesz nálunk, közeli kis pátriánkban. Erkélyemről körbe tekintve látom az egész égboltot, figyelem a felhők iramát, alakulásukat. Hidegfront közeleg, akik erre érzékenyek vigyázzanak, óvatosak legyenek, ne lépjenek le a járdáról a járművek elé, tekintsenek maguk köré. Ez egyébként máskor is kívánatos. A hidegfront átmeneti lehűléssel párosul, és csapadék várható. Az előrejelzések statisztikusak, bármit is jelentenek be előrejelzésként, meglehet, helyileg biztosan, másképpen alakulhat az előrejelzés. Esteledett, vártam a felhőket, még messze lehettek, nem látszottak, a Nap vörös sivatagba ágyazva lett egyre nagyobb, ahogy alászállt a horizonton. Szép látványt nyújtott az egyébként vakítóan fehér éltetőnk, aztán elhagyta a látómezőt. A Hold a másik oldalon kerek, fehér arcát láttatta, aztán ráült az egyik közeledő bárány felhőre, most kelt föl, már elfáradt volna. Egyedül a levegő vált hidegebbé, a talaj már nem pótolta melegével környezetét. A bárányfelhő továbbúszott, otthagyta magára a kerek képű Holdat, úszás közben elnyújtózott, előbb utóbb másoknak adja át éppen most a helyét. Megrezdültek a falevelek, aztán már a kisebb ágak kezdtek hajladozni, megjött az eleje a vihar előtti szélnek. Tárjuk ki az alakokat, hadd áramoljon a szellő. Ablakcsapódás jelezte, erősödik a szellő, széllé alakult, nemsokára, az ég is sötétebbé vált. A bárányfelhőkből összefüggő, még világos felhőréteg állt össze, és a szél hajtotta réteg mind sötétebbé változott, láthatóan megvastagodott. Az eddig egy irányból fújó szél, csapkodóvá változott, ide-oda hajlítva az erősebb faágakat, jobb lesz zárni ajtót, ablakot, a nyári, tisztító zápor hamarosan lezuhan. Csöpp, csöpp hallatszott belülről, az erkély korlátján megjelentek az esőfoltok. Csak nem tartson sokáig, ne legyen felhőszakadás, sokat átéltünk az idén, nem egy, egyszerre több dézsából öntötte az ég a csapadékot, nem kímélve semmit az összeállt rohanó áradat. Az esőfoltok egybeálltak, az újabbak kis, habzó buborékokat képezve, csapódtak a korlátba, aztán a megerősödő szél, még oldalirányba fordította az egymást követő cseppeket, de amit vártunk, amit előre jeleztek, ezúttal nálunk nem következett be. Pedig itt nagyon vártuk, tisztítsa meg a levegőt, mossa ki a szennyet belőle, locsolja meg az utakat, vigye a csatornába az összegyűlt piszkot, végezze el az illetékesek helyett az el nem, végzett munkát. Ezúttal sajnos nem dolgozott mások helyett a Természet.