Velem mindig történik valami…Bögös tanító bácsinak meggyűlt a baja velünk, első elemista korunkban hamar az iskolai kezdés után kiderült, vagyunk egy páran, akik nem tudják melyik a bal kezük, melyik a jobb. Ha megkért bennünket, mivel vegyes osztályba jártunk, a fiúk álljanak baloldalra a bejárati ajtónál, a lányok, pedig jobb oldalra, nem alakult ki a vágyainak megfelelő fiú, lány oszlop, pedig ő ezt szerette volna, mielőtt kivonulunk az udvarra. Első dolga az volt, hogy rendbe tegye ezt a komoly hibát, és akkor jött a széna szalma játék, és ő valójában, persze nem kötötte a kezünkre a szénát, szalmát, hanem az egyik kezünkbe adta a vonalzót, a másikba a ceruzát, és úgy mondta vonalzó, ceruza azaz, széna szalma. Nem telt bele pár hét, és legelső kívánsága teljesült a fiúk baloldalra álltak a lányok jobb oldalra. Bevezetett bennünket az olvasás, számolás tudományába, és sok érdekes dolgot is tanulhattunk tőle, ami nem volt tananyag, ám Bögös tanító bácsinak tetszettek, mi pedig örültünk, sírtunk, attól függően mi jutott eszébe. A vonalzót például nem vonalazásra használta, hanem egyszer- egyszer vonalzóval együtt hívott magához, aztán kezébe vette saját vonalzónkat, és körmöst kaptunk ajándékba jeles viselkedésünkért. E tekintetben nem volt igazságos, a lányok sose kaptak körmöst, őket csak nagyon haragosan összeszidta, már attól is sírtak, mi fiúk sokszor a körmös okozta fájdalom dacára sem. Megtanította a számolást, megtudtuk, mi kisebb, mi nagyobb, valaminél. Tőle hallottam először az iskolában azt, hogy léteznek olyan dolgok, amik végtelem sokan vannak, és ilyenek a számok is. Bemutattatta egyik nap éppen velem, körmös helyett a sarokba állított, és számolnom kellett egytől fölfelé egyesével, meg is feledkezett rólam, én számoltam szorgalmasan, és amikor eljöhettem a sarokból, megkérdezte meddig jutottam el a számolásban. Nagyon nagy számot mondtam, mire ő hozzátette, hogy a számolást a végtelenségig folytathatnám, mivel akármeddig számolok, ahhoz egyet mindig hozzáadhatok. Azóta hosszú töprengés, és természetesen magas szintű matematikai ismeretek birtokában kijelentem végtelen, pedig nincs, Bögös tanító bácsinak nem volt ebben a dologban igaza. Ebben a meggyőződésemben világhírű matematikusok, fizikusok és filozófusok támogatják meggyőződésem, mert megkérdezték őket, és változóan más-más választ adtak. Abel, a norvég matematikus zseni egyenesen az ördög találmányának tartotta a végtelent, mert segítségével belátható, hogy egy végtelen sorozat összege lehet nulla, egy, mínusz egy, attól függően páros, vagy páratlan a végtelen. A +1,-1, +1,-1… számsor összege nulla, ha páros, +1, ha páratlan a végtelen. A -1,+1,-1 +1… számsor összege meg nulla, ha páros, -1, ha páratlan a végtelen, pedig csak más sorrendben szerepelnek egymásutánban az egyesek. Ha ezt, akkor tudtam volna, amikor a sarokban álltam, így számoltam volna egyesével, Bögös tanító bácsinak nagy meglepetést okozva, megkérdeztem volna páros a végtelen, vagy páratlan, de hát akkor még azt sem tudtam mi a semmi, nem beszélve a mínusz egyről. Az én meglepetésem +1 körmös lett volna.