Velem mindig történik valami…Tegnap meghallgattam a várható idő előrejelzését, éreztem nagy az esélye a viharos időnek, ma konkrétabban, erős fejfájás gyötört, de mint kiderült nem a vihar közeledte váltotta ki, hanem a fűnyírás. Már sok ismerősömnek elmondtam, ha görcsössé válik a vállizmom, akkor előbb a fejemre húzódik a fájdalom, majd pedig a szememre. Hol csak az egyikre, máskor mind a kettőre. Egy két karkörzéssel a vállizom fájdalma oldható, aztán a nyaktekergetés föllazítja a tovafutó idegszálakat szorító nyakizmokat, és elmúlik a szemfájás. Amióta ezt a módszert alkalmazom, Seifert nevű, ha jól emlékszem, svéd szerző, gyógytornászoknak írt egyik kitűnő könyvében találtam rá, másokkal is megosztom öngyógyító gyakorlatomat. Ma ismét így tettem, és jól tettem, mert megmaradt az Algoflex Forte, más, általam nem ismert fájdalom okozó mechanizmus föloldására. De ha a szemem megnyomom, ezt szívgyógyászoktól hallgattam el, a szív ritmuszavarai eltűnhetnek, ha pedig hosszabb szünet állna be a szívdobbanások között, akkor erőteljesen köhögjek, és rendbe jön minden. Van egy jó barátom, aki a kezében tartotta a szívemet, megkereste hová kössön be mamáriás aortákat, és elvégezte az incizúrát és az öltéseket, már elmúlt hetedik éve a történteknek. Július hatodikán született Szedő főorvos, és én előtte, vagy megkésve évente ekkortájt fölhívom telefonon, nagyokat beszélgetünk, megköszöntöm. Nagy tudású, nagy gyakorlattal rendelkező, számtalan embertársán, hozzám hasonlóan, segített, meghosszabbítva életét, jobbá téve szívét, mint előzőleg volt. Nincs szükség rá, mint szívsebészre, nem ám a betegeknek, a kórházaknak! A teljesítménykorlát kitalálói kihasználatlanul amortizálják a műtőket, most falusi körzetek orvoshiányát pótolandó, a Duna-Tisza közébe jár hétvégi ügyeletet tartani. Néztem a közeledő vihart, dél felől már mordult az ég, a majd fekete viharfelhők fölött még napsütötte világos felhőfoszlányok vártak a nagy egyesülésre. Megérkezett a vihar előtti szél, és délen már csapdostak a villámok az égből a föld felé. Mit olvasol éppen, ha nincs hívás, Ferenc? A „Rókák a szőlőben”-t, tudod, előveszem a szívesen olvasottat a mai szemét helyett. Feuchtwangert én is szeretem, de ajánlom a „Villanások”-at, biztosan nejed is elolvasná. Barabási Albert László megint előrukkolt egy tudományt népszerűsítő könyvvel. A vihar kiteljesedett, nyári zápor, szerencsére jég nélkül, hamar el is csendesedett. Franklinnek hála a sok ménkő nem sok kárt tehetett. Milyen jó, hogy megszerette a sárkányeregetést a kis Benjamin, és felnőtt korára lehozta a ménkőt vizes zsinegén az égből, és megalkotta a villámhárítót. Emeritus dr. Horváth professzorunk is beült a Faraday kalitkába, és életben maradt, jó viccnek tartva öreg korára is a tudatlant meglepő kísérletet. Csapdoshatott a mesterséges villám körülötte, nevetve, szórakozva ücsörgött a szűkös, biztonságos vasketrecben. Gyertek le idén Pécsre, kértem Ferencet, van program bőven a városban, tudod, 2010! Még megtehetjük, inkább az Adriára!