Velem mindig történik valami…Sokféle szerepet játszanak a színházi formációk a városban, mindenhová jut belőlük, esőnapokon, zárt helyre szorulnak, a nézők örülnek, akik bejutottak. Szabad téren meglepő jeleneteknek lehetünk tanúi. A férfi, gondolom a hős, szíve hölgye előtt térdelt, hangjukat nem lehetett venni, a távolság még jelentős volt köztem és az előadók között. Szerelmi játékféle bontakozott ki előttem. Megelőzően, a főszereplők már a végkifejlet előtt tarthattak, olvasmányaimban akkor térdel le a férfi, ha az ostromlott hölgy, a férfi szívének szerelme, vagy csak a vadász szenvedélyének áldozatul esni készülő, de magát valamire tartó áldozat, már-már enged a csábításnak. A férfi, térdelés közben bal karjával átölelte a hölgy bal térdét, olyannyira erőszakosan, hogy meg is emelte, a hölgy kibillenni készült egyensúlyából, aztán mégis megmaradt a jobb lábán egyensúlyozva. Az ilyen nyilvános szereplésekről felvételeket szoktak készíteni, és most a végkifejletkor nem láttam a közelükben egyetlen kamerát, egyetlen fotóst. Nem lehet valami híres társulat, néző alig, azok is csak úgy kutyafuttában néztek előre, oldalra elhaladtukban. Kicsit sajnáltam őket, mert a férfi valójában mindent beleadott a szerepébe, előrehajolt, zsebkendőt vett elő, megviselhette az erős fölindulás, az izgalom, most, nemsokára beteljesedhet, ki tudja mióta tartó vágyakozása. Azt hihettem, ami nem vall valami férfiúi tettnek, beveti utolsó tartalékait is, sírást, zokogást imitál. Mert, ha valóban sír, akkor én a hölgy helyében kiadnám az útját, micsoda pipogya ember, térdel előttem, micsoda férfi az, aki egy visszautasítást nem tud könnyek nélkül elviselni. Legyen erős, tartsa vissza indulatait, fékezze magát, aztán majd, ha egyedül, magányában sírva fakad, az, más! Még izgalmassá is teszi a kapcsolatot, ha nem itt a nyilvánosság előtt teljesednek be vágyaik, elvégre, jóllehet szerepet játszanak, de szokott az efféle szerepjáték valósággá válni. Mennyi megírt történet a bulvárlapokban, Oscar díjas hírességek válnak az új szerep következtében házasságtörővé. Gondoljunk a csodálatosan szép, és nem utolsósorban rendkívül tehetséges, svéd-amerikai, Ingrid Bergmanra! Ugye ő is áldozata lett szerepének. Mit lehessen tudni? Közelebb értem, és többet láttam, mi történik. A férfi furcsa dolgokat kezdett művelni. Könnyektől nedves zsebkendőjével szíve hölgye megemelt térdét, a nyári vékony nadrágon át dörzsölte, eléggé erőszakos módon. Valami történhetett közben közöttük, valami kellemetlen. Másnak nem tulajdoníthatom a dolgot, a férfi könnyei vagy elapadhattak, vagy nem is voltak igazi könnyek, mert egy nagyot köpött választottja térdére. Elképedtem ezen a fordulaton, az alkalom szülhette tettét, ilyen rendezői utasítást nem tudok elképzelni, vagy nagyon inmodern szemlélője vagyok mai színészi lehetőségeinknek. Előkaptam okos telefonomat, és megörökítettem a jelenetet, mert az első köpést második is követte. Elértem őket, a férfi fölállt térdelő helyzetéből, és ott mindenki füle hallatára némaságából engedve, miért nem vigyázol jobban a galambokra, szidta feleségét.