Velem mindig történik valami…Nagyszerű, a városba behajtva szétpillantottam, és gyorsan lekanyarodtam az útról. Jobboldalt, a széles füves sáv fái által takart épületben hangoskodás, szitokszavak, ez csak a városszéli kocsma lehet. Mindent tudó férfiak gyülekezőhelye, ebéd utántól estéig. Itt jóval előbb kezdhették a szomjat oltó, és élénkítő szeszfogyasztást, alig múlt tizenkettő. A kocsit ne állítottam le, hűtsön, aztán ha beszállok, visszaveszem a klímát. Benn se bírták a meleget, mind, a kocsma előtti padról éppen odafelé menet ugrott föl az egyik, hogy várjon rá, most elmegy, kinyitja a csapot, leengedi a fölösleget. A maradó, kortyintott egyet a másikéból, biztosan mellé nyúlt, egymás mellett a padon ültek közöttük a söröspoharak. Persze köszöntem jó hangosan, és kérdeztem, amit kellett. Az öreg rám nézett, ekkor vettem észre hályogos szemgolyóit, várjam meg a másikat, a fia jobban ismeri az autóval való közlekedést, ő gyalogosan jár idáig, már tovább nem megy, alig lát, és egyre rosszabb az állapota. A tartály kiürült, jött a fiú, és szívesen segített az idegennek. Hangosan, hogy benn is hallják, magyarázott, amit nehéz volt követnem, megkértem rajzoljon egy útvonalat, hozom a papírt, meg a golyóst. Lerajzolom a padra, látja firkás, van nálam ceruza, ács vagyok, csak munkanélküli, a szokás megmaradt, ceruza mindig van nálam. Aztán a padot vigyem magammal, kérdeztem, mire fölröhögött, ha akarja, elülünk itt apámmal a fűben is. Na itt vagyunk most, egy pontot rakott a papír sarkába, innen elhajt a körforgalomig, továbbhajt, a kultúrház mellett jobbra kanyarodik, ott van a másik körforgalom, és onnantól balra nyílnak az utcák, valamelyikük az, amit keres. Húzta a vonalakat, rajzolta a köröket, négyzetet a kultúrház helyébe, megmondta méterre, milyen távol vannak a körforgalmak egymástól. Első körforgalom rendben, egyenesen tovább, rendben, nézegetem az épületeket, kultúrház sehol. A vasútállomáson kötöttem ki, szerencsére. Jöttek az utasok, egyikük készségesen rárajzolta papírosomra hol vagyok most, és hogyan kell visszafelé haladnom. Bánatomra mindig hozzátéve, nem itt, nem az utána következő, hanem a rákövetkező utcába kell bekanyarodnom, ott, ahol a fodrász található az egyik sarkon, a szemben lévő sarkon, pedig egy nagy ház, de feltétlenül menjek tovább az építkezésnél, ahol biztosan észreveszem a darut. A jobboldal baloldal lett és fordítva. A szépen gondozott gyepsáv megszakadt a házak bejáratánál, az útelágazásnál, fodrász sehol, meguntam a nézelődést, lesz, ami lesz, legföljebb kérdezősködöm tovább. Elkanyarodtam, és továbbhaladtam, amíg a tüzelőfát hasogató fiatalt meg nem láttam, de nem tudott semmit. Készségessége odáig terjedt, megkérdezi a szomszédot. Lassan jött a szélütött ember, elmondtam neki is, keresem a madártenyésztőt. Hát akkor maga Grergorékat, az István bácsit keresi. Itt a keresztutcában laknak, nyújtotta ép kezét a helyes irányba. Odaérve István bácsiék szomszédja keserített, negyedórája mentek el autóval. Várakozzon egy kicsit! Várakoztam. Nem jöttek. Legközelebb negyedórával előbb fogok érkezni!