Velem mindig történik valami…Már hogyne lenne, van határidő naplóm, méghozzá régóta. Azóta, hogy munkába álltam. Lefolytattam a munkába álláshoz szükséges ide-odajárkálást, mindenhová vittem magammal a fölvételi ívet, amit a munkaügyesektől kaptam, ők voltak a kiinduló állomás, és beletelt fél napom, mire kiderült, nem rendelkezem egyetemi elbocsátó papirossal, márpedig a nélkül az egyetem állományában vagyok, és maradok. Bárcsak úgy lett volna! Ezt a tényt, az elbocsátó papiros hiányát a munkaügyesek közölték, amikor az összes közbülső állomást megjárván visszamentem hozzájuk. A rengeteg aláírást, sok utánajárással, és várakozással, összeszedtem, mert idővel mindenki bőven rendelkezett, én sem siettem el a dolgot, nagyon hosszú út állt előttem, aminek minden szakaszán munka várt rám, a jövőben már nem én osztom be a napok, hetek menetét. Megtörtént, először életemben, azóta már többször is, vért vettek tőlem. Az üzemorvosi asszisztens úgy bánt velem, mint más emberfiával. Leültetett, szorítsam ökölbe a kezem, gumikötelet tekert a karomra, és elkezdett szurkálni, közben elnézést kért, nemrég került erre a helyre, még nincs elég gyakorlata a vérvételben. Nekem sem volt, éreztem valami szédülésfélét, és elsötétült a világ. Véres ingben, véres nadrágban ébredtem, és azonmód vonatra szálltam, az egyetemi adminisztrációs hivatalba érve, szerencsémre még dolgoztak, megszereztem az engedélyt, elbocsátottak. Az éjjeli balatoni vonattal utaztam vissza, az éjszakát a fapadon aludva töltöttem, rábíztam magam a kalauzra, keltsen föl, ha Fűzfőre ér a szerelvény. Az oda-vissza út fölemésztette teljes vagyonom, munkába állásom első napján üzemi kölcsönt vettem föl négy hónapra, mert a fizetést utólag adják, a munkát megelőlegezi a munkavállaló. Hosszú évek telnek el, amíg az előleg véglegesen visszatérül. Határidő naplót akkor kezdtem el vezetni. Első főnököm titkárnője látott el papírral, ceruzával, golyóstollat, majd akkor kapok, ha a főnök engedélyezi, jegyezte meg, és határidőnaplóval. Írjam be, holnap munkavédelmi oktatáson veszek részt, aztán a főnök vár, két nap múlva üzemkörbejárás a kisfőnökkel, a csoportvezetővel és így tovább. Hol van ma már a spirálos határidőnapló, számítógépem, ha bekapcsolom, előugrik a naptár, és azonnal látom, mit nem végeztem el az elmúlt időszakban, és első feladatom átütemezni a határidőket, dilételni a már bepótolhatatlan tennivalókat, újakat beírni, amiket majd talán napok múltával fogok dilételni. Elfelejteni nem tudok semmit, a gép kapcsolatban áll ájfónommal, az csönget az ájmek helyett, ha úton vagyok. Egyedül a tabletták okoznak gondot, azt a gép helyett magam szortírozom, gyakran elgurulnak, és az ájmeket nem tudom rávenni, hogy tegye meg helyettem a számbavételt, mert magam sem tudom melyik tabletta gurult el, és melyiket ettem meg. Az elveszettnek hitt tabletták előkerülnek, azonnal beveszem őket, beazonosításuk időbe telik, és ezt az időintervallumot nem tudom előre beírni a határidőnaplómba. Programot írok az Applenek ingyenes dáonlód, és ápdéttel!