Velem mindig történik valami…Láttál már izzadó sziklát, amelyből elindul a vízfolyás, és aztán másokkal egyesülve dagadó árrá alakul. Láttál már hegycsúcsról leömlő izzó lávafolyamot, amelynek sem élő, sem holt ellenállni nem tud, amíg magától meg nem nyugszik, és termőfölddé alakul. Láttál már égig érő fát, amely civilizációk kialakulásának és megsemmisülésének a tanúja, amely alatt széles autópálya halad át, és dacol a szennyeződéssel, a viharral, amelyekkel már oly sokszor találkozott élete során, ezredévek óta, még ki tudja meddig, tanúja lesz eljövendő időknek, addig árnyékot adva maga körül élőnek, élettelennek hitt természetnek. Láttál már pagodát, egymásra épült egyre kisebb tetőzettel, amely véd, és harmonikusan illeszkedik környezetébe, vagy a felhőkarcoló égnek nyúló szerkezetét, amely ellenáll a gravitációnak, úgy emelkedik fölfelé, mint a mamutfenyő, amelynek gyökereit az országút szeli ketté. Vagy voltál már a világ tetején, nem sportból, hanem megcsodálni a többi magasba nyúló hegyormot, amelyekről gleccserek futnak alá, vizet adva az élőnek, görgetve sziklákat, kavicsokat, egyre kisebb törmeléket, amelyek majd a már kimerített talajt pótolják, elsimulva a síkon. Néztél már az égre, felelőtlenül ámulva, régen elhalt csillagok fénysugarán. És ha mindezt láttad, még semmit sem láttál a nagy lehetőségből, amit eszközökkel sem fogsz látni soha. Az atommagban zajló folyamatokat, a rádiócsillagászat, a vörösön túli tartomány vizsgálatának eredményeit, a mindent befogadó hatalmas tömegek belsejét csak elgondolod, ha érdekel, és csodálni fogod, és fölteszed magadban a kérdést, miért. Nem vagy egyedül, mindenki így tesz előbb, utóbb, és kérdésére nem képes választ adni. Pedig mindennek funkciója van! Divatos szakmai, módszertani eszközként tanulmányozhattad a „funkcióelemzést”, megvizsgáltad minek mi a feladata az alapvető cél elérése érdekében. Miért vékony lemezből készül a skálák beosztásait összerendelő nyílhegyecske, lehetne lemez helyett egy tapadó papírháromszög, vagy festékréteg. Egyazon célt szolgálnak, funkciójuk azonos, a skálák egymáshoz rendelése. Itt te dönthetsz, választhatsz, mint a szavak megválasztásánál, hogy megértesd magad társaiddal. Ha lehántanád a fölösleges szavakat, mondataid száma

lecsökkenne, nem rabolnád társadnak fontos „sajátidejét”, mert neki a saját ideje a legfontosabb, azt pergeti élete során, az ő céljai lehetnek mások. Fölismerve ezt a nagyon fontos tényt, mondataid is rövidebbek lesznek, megválogatod szavaidat, és végül eljutsz a lényeghez. Diogenész is ezt tehette, amikor beköltözött hordójába, ezt teszik a szótlanságot fogadó szerzetesek, a csendes elmélkedésbe zárkózó bölcsek, akik keresik a szót, az egyetlenegyet. Gyermekkorodban tanácsul kapod szüleidtől, az isten nevet hiába fel ne vedd! Hiába! Ne gondold, a hiába a végső szó, funkció, amit keresel. A vízfolyás, a lávafolyam, az égig érő fa, a hegycsúcsok, a pagodák, felhőkarcolók, az atommagok, a csillaggyárak, a nagy tömegek, Diogenész, a karteziánusok, az elmélkedők mind-mind azt a szót keresik, amit Te: Mindenható.