Hősök

Velem mindig történik valami…Évtizedekkel ezelőtt megvásárolták a kriptát, nem akárhol, a dzsámi sírkamrájában, ahol addig, amíg a dzsámi fennáll, a kriptákon lévő feliratok is hirdetik, akiket itt temettek el, híres egyházi személyiségek voltak, kiérdemelték ide temetésüket, vagy gazdagok voltak, és a földi örökkévalóságot megvásárolták. Hogy az égieket kiérdemelték, vagy sem nem a látogató illetékességi hatásköre, a fölirat hirdeti érdemesebbek az átlagnál. Majd meghatódott idegenek, és büszke lemenők közlekednek a kamrában, és ide temetik őket is, amikor eljön a vég. Egy ilyen kriptatulajdonossal, együtt voltunk fölvonulni, még a TV rendőrattakot megelőző nagygyűlésen. A Kossuth téren. Izgalom volt, pontosabban izgatottság, nagy tömeg, meleg, közlekedési folyosókat nem jelöltek ki a biztonságra felügyelők, a beszédeket meghallgattuk, tapsoltunk, mások zászlókat lengettek, aztán szétszéledtünk. Még nem tudhatta a kriptatulajdonos, hogy lesz rendőrattakos nagygyűlés is, mert akkor talán, hazafelé autózva nem jelenti ki, hogy boldogan lenne mártír, hősi halott, vagy csak közönséges áldozat, milyen szépen is mutatna a kriptafalon, kajánkodtam vele. XY, meghalt a Hazáért is! Az attakkos nagygyűlésen nem vettünk részt. Ott voltak áldozatok, tudatosan, vagy véletlen folytán sajnálatosan súlyos sérültek, halottak nem. Vannak bőven hősi halottjaink, áldozataink és eltűntjeink, a névtelenek, elegen. Az eltűntek sorsáról mit sem tudunk, lehetnek ők is áldozatok, halottak, hősi halottak, névtelenül, ismeretlenül. Az ismeretlen katonának áldozik az utókor, sírjához zarándokolnak, koszorúzzák, megbecsülik. Az ismeretlenség mégis valahogy kevesebb, mint az ismertség, mert ott nincs név és a tényleges, vagy vélt tett. Testvérek, majd egy idősek, családos, gyermekeket nevelő egészséges a donor, kutató, sikeres hegymászó a befogadó. Mindannyian tudják, mindannyian orvosok, az aggódó szülők, a testvért mentő adományozó, a szervet befogadó testvér. Hatalmas esemény részesei voltak, a kockázat sokáig kétségeket hagy, meddig sikeres a tökéletesen végrehajtott szervátültetés. Minden rendben volt, minden mérhető, érzékelhető adat majdnem azonos, a kilökődés veszélye minimális, százalékosan ismerik a veszélyt, de valószínűségi változóként kell kezelni, egyedi minden, hosszú hónapok múltán és talán élethosszig viselik a beavatkozás következményeit. Ne haragudjatok, nemsokára jelentkezik a szkájpon Bélus, mentegetőznek a szülők, tovább maradtunk, mint terveztük, olyan jó volt hosszú évek eltelte után ismét találkozni, mentegetőzünk mi, indulásra készen. Édesapjuk, a kísérleti sebészet professzora PC-jén mutatta a fényképüket, egymás mellett a két gyerek, a műtét előtt örökítettem meg őket a szkájpon, mesélte. Olyanok, mint voltak, én már végeztem, ők akkor kezdték az egyetemet, amikor megismertem őket. Naponta beszélünk egymással, jól vannak mindketten. Béla és Attila ma egészséges vesével élik napjaikat, maradjon ez így, szívből kívánom, mert az én szememben hősi halottaknál nagyobb tettet vittek véghez, viselnek az élő hősök!

0 megjegyzés: