Velem mindig történik valami…Sajnos magam is megteszem, nem volna szabad, mert kíméletlenül bántó tud lenni egy-egy, tudatosan odavágott szó. Teljesen érdektelem a téma, a beszélgetés körülménye, az a szó úgy tud szúrni, amely túltesz a darázscsípésen. A csípés elmúlik, bár előtte nagyra dagad, az odavágott szó megmarad, és akarva, akaratlanul, az újabb találkozáskor felötlik bennem, másokban is, ez az én sajnálatom tárgya, és a kapcsolat valószínűleg soha nem lesz már az a régi, ami megelőzően volt. Te végül is egy amatőr vagy, ezért hát nem jöhetsz közénk, szakmai és fontos dolgokról beszélgetünk, ezt már én teszem hozzá, nem vagy közénk való. Nem beszélgetni szándékoztam, hanem fényképeket készíteni, hogy legyen emlék, amit sok év után, a szakmabeliek megmutathatnak egymásnak, vagy ismerőseiknek, látod, akkor és ott kivel voltam együtt. Elvesztettem a nyugalmam, visszafogottan beszéltem a telefonba, megköszöntem a hívást, még egyszer próbálkoztam. De kik lesznek a szűk körben, talán mondj egy kettőt, annyira kíváncsi vagyok. Végül is komoly az ügy, a magyarság őstörténetéről beszélgetnek, mik vagyunk, honnan jöttünk, mivel igazolható jelenlétünk és távollétünk is. Nem voltunk mi mindig e tájon, lovas népként, nagyállat tartóként, Keletről jöttünk, megőriztük szokásainkat, itt a Kárpát medencében, még a török hódoltság alatt is marhák tíz ezreit hajtottuk Nyugat felé, cserébe hoztuk az ottani ipar termékeit. Az elhangzott nevek között egy ismerős, és néhány ismeretlen személy nevét hallottam vissza, pedig magam is, jóllehet amatőrként, régóta foglalkozom ősrégi írásunkkal, magyarságunkkal. Talán az összes ma elérhető könyv birtokomban van, a széteső irányzatokat kívánom összefogni, és közreadni, szakirodalmi hivatkozásokkal tűzdelve, nem én találtam ki semmit, de rendet kell vágni a kitalált, vagy annak minősített, sok elképzelés között. Ezt szeretném előadni. Nálam nem! Majd ha átnéztem és engedélyezem. OK. Ott nem fogom, de másutt igen! Mióta látogatom a magyarság őstörténete sorozatot, megismertem őt. Nagy tett tizenöt évig vinni egy témát, kisszámú látogatottság mellett pláne! Most végezte el az egyetemet, jövőre lesz hatvan, zenetörténész, és mindenértő. Brassai Sámuellel vetélkedő, minden előadást korrigáló, majd visszakorrigáló, ha kell, természete változik, de nem napról napra! Nagy erény! Még korábban dicsérte mentorát, jó eligazítást kapott, megmaradt szűkebb szakmája a zene világa közelében. Lehelről meg a kürtjéről hozzá fogható mennyiségű hivatkozás /17830 db./ nincs. Mentoráról még több /207000 db./, ám a diploma várható közelsége, a resputa növekedte, önbizakodást fokozó erénnyé süllyedt, mentorát kicsinylő, hogy semmit sem alkotó, megnyilatkozásai, csak biztatni kell, elérik a mérhetőség határát. Te csak amatőr vagy, visszhangzik fülemben, kezdek föloldódni, én még dilettánsra sem minősíteném őt az általam megtanult, ismert, diszciplínákban. Tulajdonképpen dicséret hangzott el, a hozzáértő amatőrökből lesznek a szakemberek, amióta világ a világ. Köszönöm Gyurikám, te, zártkörű ősmagyar!