Velem mindig történik valami…Kinézett a kémlelőlyukon, és megelégedetten állapította meg, hogy a nézőtéren nem ül senki. Csodálkozott volna, hiszen a jegyárusítást ő végezte, és nem adott el egyetlen jegyet sem. Még várakozott, remélve, hogy a továbbiakban sem jelenik meg senki, hiszen minden lehetséges sajtóorgánumot értesített, az előadást nem látogathatják, ne tudjanak róla semmit sem a magyar kultúráért aggódó állampolgárok. Nemrég adta be európai uniós pályázatát, szerencsére nem állt rendelkezésre több idő, mint egy fél nap, ami jórészt avval telt el, hogy a nyilvántartásba vételt elintézzék, és a már előre kigondolt egyszavas mondatot rögzítse „igen”. A pályázatot az Európai Tanács külön rendelkezése értelmében, és ezúttal kötelező érvénnyel adták közre kizárólag magyar pályázók számára. A kiírásban részletesen kifejtették, miért éppen magyar nyelvterületre érkezik a pályázat, fő érvként megemlítve, a magyar nyelv annyira egyedülálló, hogy semmi szükség nincs rá, az Európa Tanácsnak külön gondot jelent az állandó készenlét, és a személyzet az anyanyelvi tolmácsolásra, valamint az írásban rögzítendő anyagok kiadására. Akár van világválság, akár nincs mindenképpen megtakarítás, ezeknek a ténykedéseknek a fölszámolása, ennyivel kevesebbet kérnek majd a szomszédos államoktól hozzájárulásként, amely államok ennek szerfölött fognak örülni, és a Tanács újabb választásakor a megkívánt szavazatokat fogják leadni. Bement tehát, és arra a kérdésre, törekedni fog a magyar nyelv elsorvasztására, igennel válaszolt. A többi kérdést nem érdemes kitöltenie világosította föl az illetékes, ahogy megismerkedtek, és beszélt vele minden más fölösleges volt. Raccsolt és dadogott, mégpedig mind a szavak elején mind, pedig a szavak végén. Kiállása, nem valami színészi alkat, tolókocsiban közlekedik, fölállni nem tud, agyi történések akadályozzák ebben. Letelt a kötelező tíz perces várakozási idő, a függöny elé gördülve boldogan látta, a nagy színházterem üres, tehát jó volt ilyen nagyot bérelnie, a kisebbe kevesebben nem jöttek volna el. Elmondta gondosan megszerkesztett üdvözlő beszédét, aminek nem volt eleje, vége, a dadogás és raccsolás fölöslegessé tett minden formai szerkesztést. Hárommondatos beszéde így is eltartott jó háromnegyed órát, szó eleji dadogása, a nehéz raccsolás, és a szóvégi abbahagyhatatlan dadogás teljesen kimerítette, visszagördült a függöny mögé, és elégedett volt magával, legördült a nézőtérre, és egészen hátul az utolsó sorban megtapsolta magát, a távollevő közönség helyett. Eszébe jutott, hogy beszédébe nem vette be, hogy további pályázatokat fog benyújtani, mert az Európai Tanács ezt a programot a jövőben is meghirdeti, bizalmas emberei az irodán nyilvánosan közölték vele. A munkát természetesen magára vállalja, létszámbővítésre semmi szüksége, hiszen az el nem hangzott színi előadást is nyugodtan megtapsolta volna, legalább olyan lelkesedéssel, ahogyan megalakulásuk programját bejelentette. Legközelebb nem is kell színház, csak még nagyobb terem, hogy a távollevők száma tovább emelkedjen!