Velem mindig történik valami…A Teremtés lezajlott, nem tudjuk mikor. A „mikor” időre utal, holott időtlen időről van szó. Az idő pedig a most. Szt. Ágoston szerint a „most” egy pillanat, ami mögötte van, az a múlt, ami előtte a jövő. Időtlen időről van szó. Ma tudjuk, a Teremtésben a „most” -nak is van időtartama, mert mérhetővé vált az ember számára a közvetlen múlt és közvetlen jövő közötti időtartam. Nem a mindennapi emberről van szó, hanem a kutatóról, és a tőlünk független kozmikus tér eseményeiről, a mikrovilág, elvileg is meghatározhatatlan mozgásairól. A Teremtés lezajlott, a Világmindenség és benne a Föld útjára lett bocsátva, a Teremtő meghatározta, a véges vagy végtelen kereteket, nem tudjuk. Csak azt tudjuk, hogy egyszer vége lesz. A Teremtő mozgástörvényeiből létrejött értelmes lény számára megmutatta magát, és lehetővé tette, hogy megismerje Művét, csodálja, és együtt alkosson.
A Teremtő társai lettünk, együtt teremtünk. Teilhard de Chardin nyomán magam is így gondolom. Hatalmas gondolatok születtek a gondolkodó emberben a Jó és Rossz, a Jing és a Jang, a Menny és Pokol, az Isten és a Sátán ellentétpárjából. Nem tudunk másképpen csekély értelmünkkel különbséget tenni, ha csak egy van a kettőből. Hatalmas gondolkodók, mint Goethe, Faust doktorával, Madách a szánalmas emberpárral próbálja meg kérdéseinkre a választ keresni. Amit találnak az élet megpróbáltatásai, azokhoz való viszonyulás, és a keresés, a küzdelem. Régi magyar hitvilágunkban az Egy az Istent jelentette. Ebből vezette le a magyar nyelv csodája a felet, a házasfelet, a féllábút, a féleszűt, és lám az eszetlen kifejezésnek egészen más tartalma van, mint a féleszűnek. Nyelvünk csodája megnyilvánul, tudjuk javítani, rontani, szabadságunk van rá, mint mindenre, így a Hitre is. Választani nekünk áll módunkban! A Hitnek piaca lett, ön meghatározó para-kutatók, kiugrott teológusok, félresikerült filozopterek, hitetlenek, félműveltek, jámborak hirdetik, hogy kezdetben volt az Ige, az Egy. Hogyan is szólhatnának mindenkihez a „maga” nyelvén, merthogy a nyelvek megsokasodtak, a nyelv kifejező ereje a befogadó értelmétől függ. A mai világ hatalmasai és kiszolgálóik erősen azon dolgoznak, hogy az agyi, nyelvi befogadóképesség egyszerű, befolyásolható, ez által irányítható legyen, és az igehirdetők, a szószéket elhagyva, biztos megélhetésük birtokában elhagyják híveiket, boldoguljanak egyedül, megmondták, a „maguk” nyelvén! A magyar kultúra nagyon gazdag ahhoz, hogy képes legyen ellenállni. Alaptermészetünk, hitvilágunk, dalaink, szokásaink, gyakorlása megvéd a mindent elkenő globális hanyatlástól. A Hit adomány, csodálatos dolog, mindennapi küzdelmünk része, a „páli”, szeretethimnusz, mindennapos gyakorlása, és a tiszta emberi barátság elengedhetetlen feltétele. Úgy gondolom az életre recept nincs, csak példák vannak a Jóra és a nem Jóra, a követendőre, az elkerülendőre. Aki pedig mindenekfelett nap-nap után megküzd Hitéért, tesz családjáért, nemzetéért, Madách mondja, tud „küzdeni, és bízva bízni”, ha elveszik is, reménykedhet!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése