Velem mindig történik valami…Már azt hittem, nagy örömömre, megoldottam a megoldhatatlan feladatot. Unokám készül hónapok óta, internetes közvetítéssel vetélkedőre, többek között számtanfeladványok megoldásával. Mikor betoppantunk hozzájuk, még az utolsó feladatot fejezd be, aztán jöhetsz le, megérkeztek nagyszüleid, ebédelünk, kiáltott az emeletre az édesanyja.
Neeeeem, majd ebéd után folytatom, és a gyermek szaladt le hozzánk. Kisfiam, amit kértem végezd el, hamar túljutsz rajta, apáddal már az első számot kitaláltátok, a többi könnyen megy, majd Frakk segít neked. Frakk én vagyok a családban, ez a nevem a sok András megkülönböztetése érdekében. Rám ragadt a név, mint a kutyára a bogáncs. Megvallom, tetszik is, olyan jó gyereknek lenni, a komoly nagypapa helyett. Fölmentem, megnéztem a monitoron mi is a föladat, nem lehet nehéz, harmadikos az unokám. Első ránézésre nem tudtam, hogyan kezdjem el az okoskodást, logikai feladatról van szó, az ebéd is sürgetett. Menyem, nagyon helyesen, ragaszkodott kéréséhez, följött hozzánk, előkapott egy tiszta lapot, leírta a monitorról az egyenlőségeket. Hát ezt kell megoldani, és otthagyott egyedül, mert kis haszontalan, de nagyon szeretett unokám közben meglógott. Még van egy jó negyedórád, ezek a feladatok egy kis töprengéssel megoldhatók és lesietett teríteni. Ha M:A=T-E=MxA=K-A=T:I, akkor mennyi M+A+T+E+K= 18, vagy 20, vagy 24, vagy 25? A betűk csak egyjegyűek lehetnek! Semmi ez, azt már kisütötték, hogy: A=1 ! Mi ez nekem, majd alkalmazom nagyhírű Pólya György módszerét, és egy-kettőre készen vagyok. Én is előkerestem egy tiszta papírt, és megértettem a feladatot, elkészítettem a megoldás tervét, elkezdtem végrehajtani a tervet, és írtam sorra logikai következtetéseimet. Megtelt a papír, de megoldottam a feladatot. Ebéd után megkértem a fiam magyarázná el majd unokámnak, hogyan is jutottam el a megoldásig. Ő nem értette magyarázatomat, valami hiányérzet alakult ki benne, de rávettem, a megoldás jó a megadott lehetőségek közül 18 az eredmény, azonnal elküldheti a világhálón. Büszkeség dobogtatta szívemet, lám-lám, még mindig fog az agyam, igaz nem borotvaélesen, de használhatóan. Na itt van a megoldás, és már ki is fordult a szobából menyem, és valóban, az ő megoldása is jó, de más. Ö a 24-gyet hozta ki eredményül. Az egyenlőségek neki mind kettőt adnak eredményül. Nekem négy jött ki! És neki volt igaza. De hol hibáztam én? Szegény jó Pólya György világhírű matematika-pedagógusunk, még egy szempontot adott a feladatmegoldásokhoz, a diszkussziót, a megoldás vizsgálatát! És ezt tartotta a legfontosabbnak. Ne elégedjünk meg az eredménnyel, mert az akár rossz is lehet, ha nem diszkutáljuk. Az én megoldásomnál a T:I nem adta ki a hármat! Fiammal oklevelet szerkesztettünk. A nap legjobb algebristája címet adományoztuk, aláírtuk és átadtuk volna, ha menyem már rég nem mással foglalkozik az udvaron. Neki semmi volt az egész. Csak próbálkoztam, mondta, de másodszorra eltaláltam, nem kellett más csak józan paraszti ész. Ő nyelvtanár, én túlképzett mérnök voltam!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése