Velem mindig történik valami…A kesztyű ott feküdt a mellette lévő széken, régen megbeszéltük, helyet foglal a számomra, hogy közelről figyelhessem az előadót. Elakadtam a hátsó soroknál, valami lényegtelen, de mégis csak fontos mondanivalóm akadt. Magamat mentegettem egy megnyilvánulásom okán ismerősömnek, mert amit tettem félreérthető volt. Tisztázni akartam a dolgot minél előbb. Jól éreztem, félreértette cselekedetemet, ha tovább várok tisztázó szándékom mentegetőzéssé alakul át, kellemetlen helyzet alakul ki. Félreértése jogos volt, komoly, színészi teljesítménybe került, volt munkatársam ugratása, aki nem vállalja tovább színét, és én úgy tettem mintha vele együtt a „színtartásra” törekednék, pedig éppen ellentétes szándékkal méltatlankodtam, hogy miért nem állunk ki az utcára a most szokásos szavazatgyűjtő standokhoz, ne engedjük rá az öregekre a kinti ácsorgást. Sosem az ő színeivel szimpatizáltam ismerősömmel egyetemben. Sikerült a dolog tisztázása, ezért hangzott el, már azt hittem nem is lesz jelen a ma esti zongoraesten. Dehogynem, alig várom az alkalmakat, eddig nem mulasztottam el egyetlen egy koncertet sem. Schumann és Chopin volt műsoron. A szünet után Chopin hét ismert keringőjére került sor. A virtuóz darabokkal nem is volt bajom, de a leginkább játszott, két mű, technikailag nem túl nehéz, ezért sokat és sokak által játszott, szinte gyerekfejjel megtanulható, hatásos előadást tesz lehetővé. Az a-moll, grand valse brillante, és a gyönyörű, romantikus, cisz-moll keringő meglepett, mert azért, egy világhíres zongoristától elvártam volna, hogy rendes, általam is ismert, játszott metrummal szólaljon meg a két mű. Csalódtam!
Mindkét mű lassú, ám szép billentéssel, frazírozással hangzott el, de hiányérzetem nem hagyott nyugodni. Amíg kabátomat fölvettem, másokat, nálam jártasabbakat hallgatva, meggyőződtem vélelmemről. Gratuláltam, de megkérdeztem, miért? Ezt így kell játszani, több magyarázatra nem telt az időből. Ma fölhívtam telefonon Liszt Társaságunk elnökét, mondana valamivel többet az „így”-en, kívül, szeretném megérteni jobban választott metrumát. Az előírásba, mármint a chopini megjelölésbe belefér, XY-t hallgassam meg, ő is így játssza mindkét művet. Nem ismerem XY-t, de ismerem Kocsis Zoltán előadását, lemezem van tőle, a-moll keringő: 5’42”. Jöjjön a You Tube! Horowitz és egy még ismeretlen, izraeli művész, lehet ő XY. A-moll keringő: 6’12”. Meghallgattam többször egymásután, kezdett kialakulni bennem valami más. A trillákat meg lehetet nyújtani, a futamokat pontosan, leheletkopogóssá téve a billentést, lehetett hangonként, frazírozva hallani. Valóban, a Kocsis Zoltán féle változat, gyors egy kicsit? Nem nagyon, és nagyon szép, de a tegnap hallott, és a You Tube más érzelmeket hozott ki belőlem a többszöri meghallgatás után. Kocsis-Richter, sokat játszottak együtt, Kocsis Zoltán karmesterként is fölpiszkálja, ha csak 1/38”-adról, 1/39”-re a metrumot, ő így képzeli el a chopini előírásba való beilleszkedést. Fölívtam másodszor Király Csabát. Megértett, és nem oktatott ki!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése