Tulajdonos
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. március 12.
Velem mindig történik valami…A Főorvos úr, amikor meglátott, magához intett és nagyon szépen köszönte a megemlékezésnek szánt, bekeretezett csoportképet. Ő választotta ki az elkészült változatok közül, és amit előzőleg ígért, most elújságolta, már föl is szegelte íróasztala mellé a falra, jól esik ránéznie. Rövidlátó, vastag szemüvege mögül nem képes kivenni az alakokat, különösen nem a sajátját, szerénységből nem a saját személye fontos, inkább a betegek. Egyre többen vannak az érrendszeri, szívelégtelenségben szenvedők, ő életét tette rá, segít rajtuk. Szeretik beosztottjai, szeretik betegei, ő csendesen viseli a szeretetet is. Mi a szenvedő alanyok szorgalmasan járunk a rehabilitációs tornákra, nélküle nem járhatnánk, ő szervezte, és tartja fönn a mai napig, már ötödik éve. Idén a csoportok szétválhattak, minden napra jut lehetőség. Megmaradtam a szokásos hétfő, szerda, péntek mellett, megmaradt Dénes is régen ismert volt munkatársam. Élete szerencsésebben alakult, mint a hozzá hasonlóké. Szülei kocsmárosok, a régi rend gazdagabb képviselői, szocdemesek voltak. Az ő szüleit nem hurcolták meg, nem lettek kulákok, sógora, jó munkáskáder, jó párttag, jó munkásőr, gyenge, de biztos talajon álló befolyásos osztályvezetőként, támogatta Dénes pályafutását. Addig, amíg szükséges volt. Levelező egyetem, kirendeltség vezető, városi párttitkár, majd megyei pártbizottsági alkalmazott. Ő felügyelte az iparvállalatokat, előtte vigyázz-állásba merevedtek, és jelentettek az igazgatók, ha kiszállt ellenőrizni. A volt vezetőtársak jó oldalukat igyekeztek mutatni a vele folytatott, most már komolyan veendő beszámolók során. Együtt feküdtünk szívoperációnk után, a Tüdőszaniban utókezeltek bennünket, és mint volt vállalati felettesének, elmesélte élete sorát. Nagyok a gyerekek, kettő a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozik, a harmadik önálló jogász, jó megbízásai vannak. A rendszerváltáskor a Kisipari Szövetkezetek Szövetségének elnöke lett, a Vízilabda Országos Szövetsége elnökségi tagja. Velük járja a világot, családostól, az állam pénzén. Járja még ma is. Elnök még ma is. Nevetve mondta, amikor legutóbb találkoztunk, amíg visszaválasztják, marad. Van még vagyon a közösben, amit még föléldegél egyetlen titkárnőjével, aztán meg majd meglesz a nyugdíjából. Legutóbbi találkozásunkkor nemzetiszínű melegítőben jelent meg a tornán, a melegítő hátán Hungary felirattal. A szép piros melegítő oldalán nemzetiszín sáv díszelgett. Dinikém, ideje lenne kopogtató cédulákat gyűjteni, és agitálni, nem jól állunk, alig van tíz százalékunk, a végén még nem jutunk be a parlamentbe. Feszengett, nem politizál, a cédulákat gyűjtsék, akiknek a dolga. Mire megyünk, cukkoltam komoly pofával, ha váltás lesz a vezetésben. Nem eszik olyan forrón a kását, aztán fogta magát, és elállt mellőlem. Azóta más csoportba járhat, mert nem látom, és dolgozik a jövőn, erősíti a kapcsolati tőkét. Hátha nem lesz elegendő a nyugdíj a megélhetéshez, és a maradék szövetkezeti vagyon avatatlan kezekbe kerül, a megszerzett Munkácsi úti lakásokból nem fogorvosi rendelők lesznek. Egy lakó még tulajdonos!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése