Másemésztés
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. március 16.
Velem mindig történik valami…Egyszerű választ tudok adni kérdésedre, de nem fogom megkerülni a bonyolultabbat sem. A szavak tartalmával baj van, ha nem lenne, akkor sok filozófus nem filozofált volna, és újabbakban sem merülne föl a igény, megmagyarázni dolgokat, amelyeket rajta kívül mások úgysem úgy értenek, ahogyan ő, a filozófus értette. Közepes, átlagos, középszerű mind majdnem ugyan azt jelentik, mégis micsoda különbség van aközött, ha embert egyik, vagy másik szóval, egyetlen szóval minősítünk, jellemzünk. Nem egyszerű röviden válaszolni, milyennek látja az ember önmagát. Inkább arra válaszolnék szívesebben, milyennek látok másokat, azt összevetnénk a Te látásmódoddal, és abból kiderülne, mit látunk, ítélünk meg másképpen. Nem ezt a módszert alkalmazzuk, hát legyen! Közepes termetű, közepes fizikumú, feltűnő jegyet nem mutató, átlagos, 42-es cipőt viselő, konfekciós öltönyökben járó, életének felén túl lévő, a vissza lévő éveket tekintve a másik fél, lehet egy, kettő, három, jó esetben tíz év, ami a magyar átlagot jelenti életkorban. Átlagos vagyok tehát. Nem versenyeztem soha, eredményeket nem tudok fölmutatni, a mások által is megjárt utat követtem, tettem a magam dolgát. Biztosan voltak irigyeim, magam is irigykedtem mások, tehetségesebbek adottságaira, anyagiakra soha. Hogy lenne olyan tulajdonságom, amit értékelek magamban? Van! A kitartást annak tartom. Belevágtam sok dologba, és azokat végigjártam, átlagosan. Nem kérdezted, de mondom, van még egy tulajdonságom, a sokirányú érdeklődésemből fakadó adaptációs, nem képességet írok, félreérthető lenne, törekvés, ami nagyon megsegítette, sőt elősegítette életem alakulását. Élvezettel vettem észre, hogy az egyik ismerethalmazból kiemelve részeket, a közös részt, a metszetet, milyen hasznos volt munkám, és saját célú feladataim, elvégzésében. Átlagos voltomból, ismereteimből fakadó nézeteimet, bátran, és harcosan védelmeztem, tévedéseimet, voltak bőven, évek múlva is, mert úgy éreztem, elégtételként, bevallottam, így teszek ma is. Átlagos érdeklődő voltomból eredően nem kell semmilyen környezetben többnek látszanom, mint ami vagyok, nem kell valami hiányosságot kompenzálnom, nem is teszek meg érte semmit, hogy elfogadjanak. Amit tudok szívesen, sokszor rátukmálós módon igyekszem továbbadni, meggyőződésem, nem kevesebb több leszek általa, és több lesz a befogadó is. Az utcai cigány fiatal, az elesett koldus, a hajléktalan, barátaim, ismerős vagy ismeretlen legyen tudós, vagy tudatlan, beszélgető partnereim, akiktől mindig sokat tanulok. Ha észreveszem a szándékos felsőbbrendűnek láttató törekvéseket, magam és a többiek érdekében, kéretlenül kellemetlenné változom, kiadom ellenérzéseimet magamból, és mondandóm után távozom. Őszinte elismeréssel csodálom a tehetséges embereket, a szorgalmas mestereket, a zseniális gondolkodókat, azokat, pedig különösen, akiknél mindez könnyed természetességgel párosul. Kisfiam, köszönöm kérdésed, önvizsgálatra késztettél, ami talán a legfontosabb tulajdonságom kellene, legyen. Szia! Apa.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése