Velem mindig történik valami…Igen, talán egy hete lehetett, amikor a hideg, esős szélben összehúzott, fölhajtott kabátgallérral igyekeztem hazafelé. Már vártam a lakás melegét. A kertkaput nyitottam, de pár lépéssel arrébb megláttam. Egyedül volt, a járdaszegélyhez közel, a forgalmas utca autói és a korábban lezúduló sáros áradat után levonult víz által visszahagyott iszapból alig látszott ki fekete teste. Lehet, hogy autó is átgázolt rajta, futott át rajtam a hirtelen gondolat. Nem hagyhatom így sorsára, fölveszem, biztosan keresi már a párja, de ilyen állapotban nem nagy esélye van arra, hogy meglelje, hisz én is alig vettem észre esőcseppes szemüvegemen át elmosódott alakját. Gondolatomat tett követte, óvatosan szemügyre vettem, ép volt minden része, autó nem járt rajta, az autókerék nyomát, a mintázatot látni lehet. Bevittem a lakásba és elhelyeztem a zuhanyozótálban, vizet engedtem rá, először hideg zuhany formájában. A rengeteg szöszmösszel telített sár, amit magán viselt az erős tuszuhatag ellenére is csak alig oldódott. Langyosra kevertem a zuhany vizét, megvártam, amíg teljesen ellepi, kézzel tartottam a lefolyó dugóhelyét, amit nagy hirtelenjében nem találtam a helyén. Egy kevés víz elfolyt, de majd leázik a sok piszok. Egy óra múlva jutott ismét eszembe, visszamenve a koszos, sötét lével egybeolvadva, de a már kivilágló szép fekete szín meggyőzött arról, helyesen jártam el, párjával együtt nagyon jól nézhetnek ki. Folyékony szappant keverve a langyos vízhez újból magára hagytam, ott marad a helyén, hová is lenne egyedül, kinek kellene?
Maradhat reggelig, addigra a pihéi is kitisztulnak, és a másnapi időjárás előrejelzés napsütéses, kissé szeles, de jó időt ígér. Meglátom mennyire sikerült a beivódott latyakot eltávolítani, majd még egyszer utoljára letusolom, és aztán kihelyezem a napra, hogy a finom szálak, a bolyhok, mostanra már látható szénfekete színe a napfény és a száradás hatására teljessé váljon. Szerencsénkre az időjós előrejelzése százszázalékos, a Nap ragyog, mint júliusban szokott, számításom bevált. De, hogy hogyan keressem meg a párját, még nem volt világos számomra. Nem járhatom be vele az utca teljes fölső szakaszát, az összevissza elhelyezkedő házakat, más megoldás kell. Az eső mosta a portánkhoz, ha kirakom egy viszonylag védett, de jól látható helyre, csak történik valami. A gazdája meglátja, a fehér háttérben a fekete szín mindenkinek föltűnik, ha valaki becsönget érte, és hozza a párját, odaadom. Ez lesz a megoldás! Fölraktam egy kerítéshez erősített botra, átmentem a túloldalra, megnyugodhattam. Szembetűnő jó helyet találtam, a fekete szín jelzőként emelkedett ki a fehérségből. Eltelt két teljes esőmentes nap, nem csöngetett senki, újból esőre fordult az idő. Gondolhat bárki, bármit felőlem, nem várok tovább, leszedem a botról. Már semminek nincs értéke, majd a párját is eltüntetik, aztán vesznek újat, kettőt!
De mit kezdjek én egy pár kitűnő minőségű „thermokesztyű” helyett egyetlen darabbal?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése