Velem mindig történik valami…Kilencven alatt az öt! Ennyi az esélyem, pontosabban ennyiedrésznyi az esélyem, még pontosabban: egy a közel ötvenmillióhoz.
Nem gondoltam volna akkor, amikor kijött a mindig zárt helységből. Még nem láttam nyitva, nem is tudtam, hogy az a teázó fülke, és ott lehet a teán kívül megkívánt dolgokat is elfogyasztani. Nem valami rosszra gondolok, hanem arra, hogy miért szoktunk egymással egy méteres távolságból társalogni. Ő is tudja, én is tudom, de most azt is megtudtam, hogy ott issza meg a munkaközi féldecijét, amit aztán érzek rajta. Ajánlott, tértivevényesen adjam föl a levelet javasolta, miután elmondtam a borítékban lévő küldeményem lényegét. A Széchenyi Társaságnak, illetve az alelnökének szeretném eljuttatni, szerintem dokumentumértékű újságkivágásomat. Evvel bizonyítanám a híres, Széchenyinek tulajdonított mondást, nevezetesen, hogy ki milyen kormányt érdemel, és mit tegyen, ha a kormány rosszul működik és milyen emberek azok, akik tűrik azt. A mondás nem lelhető az autentikus források között, akkor honnan ered. Ezt nem ismerik sokan, a Széchenyi Társaság sem ismerte a forrást akkor, amikor a nemzeti hírháló portálján közzétettem írásomat. Surányi Miklós adta gróf Széchenyi István szájába a nevezetes citátumot, a gróf saját titkárának mondta szomorúan az „Egyedül vagyunk” című regényében, annak is az 1936-os kiadása második kötetében. Ez a lényege küldeményemnek, magyaráztam, de leállított és odavezetett az ablak melletti tablóhoz, ahol rámutatott a számára fontos dologra. Egymilliárd százhét millió a heti lottónyeremény forintértéke. Szép szám, mit tennénk ennyi pénzzel? Megjátszom, aztán felezünk! Beleegyezett, veszíteni valója semmi, amit nyerek annak a fele, őt illeti, megbízik bennem, csak erőltetésemre írta föl a gép által kiadott számokat. Az első 26, a többi miatta titkos. Neki azért még elárultam, hogyha hazafelé megyek, a lottózóban még egy szelvényt kitöltök, ugyanezekkel a számokkal. Nem értette! Megmondom miért, ígértem neki de, csak ha már kihúzták a számokat. Régen töltöttem ki lottószelvényt, évtizedekkel ezelőtt, de akkor is két szelvényen ugyanazokkal a számokkal. Ha rajtam kívül netán még valaki eltalálja mind az öt számot, akkor kétharmadnyi lesz az enyém, és nem egykettednyi. Növelem a játék értékét a magam számára. Ezt fogom az ismerősömnek elárulni, talán akkor majd utólag igazat ad nekem, és nem tartja fölöslegesnek az egyébként sem általa fizetett szelvényt. Mintha a Sors küldte volna, mondtam boldogan a nagypostáról kifelé menet a kosárárusnak. Ott tanyázott a szökőkút mellett, körbevéve mindenféle áruval. Kis, karra való, nagyobb piaci, kandallófás volt, de nekem majd nagy kell.
Adja már meg a címét, mert eléggé nagy kosara nincs, amint látom. Nekem egy- két héten belül egy nagy fás-kosárra lesz majd szükségem, és elmeséltem neki a postabeli esetet. Elnevette magát úgy, hogy látszott, bajusza alatti ajkát csak a szemfogai tartják, és mondott egy bölcset. Inkább vegyen most kosarat! Nem fogadtam meg tanácsát, keresek egy másik kosárkötőt helyette két hét múlva.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése