Velem mindig történik valami…Vihart kavart, cikket írt: az én Hazám címmel. Egy ideig hagyták. Talán megfeledkeztek róla. Csak később érezte, kezd hűvösebb lenni, nem az idő, hanem az a képzeletbeli légkör, amely körülveszi az embert, ha társaságban van.
Aki odafigyel, érzékeli, aki nem képes érzékelni, azt váratlanul éri a lecsapás. Lehet rákészülni, a légkör még hűvösebbre válására, amikor már fagyos, akkor érdemes mozdulni. Ezt teszi az ember, amikor több lehetőség van mögötte. Építészmérnök, sztárbemondó, szerkesztő, újságokba írogató, hiánypótló viselkedést tanító könyvszerző, sommelier. Vagyis borszervírozási szakértő: mihez mit fogyasszon az ínyenc, mit illik, mit nem illik, nem azért mert nem jó, hanem összegyűlt a tapasztalat, hogy szárnyashoz nem illik például a sűrű vörösbor. Német barátom, jó régen, vendéglátásom alkalmával, rákérdezett a kínált bor jellegére. Szakkifejezéseket hallottam, soha azelőtt ilyeneket. Ma már van némi fogalmam az igényes, már-már ínyenc borfogyasztásról. Nálunk akkoriban asztali fehéret árultak, literes palackban, tizenegy forintot kértek érte. A borivónak majdnem mindegy mit tálalnak, legyen bor is hozzá, segíti az emésztést, és a garatra is fölönthet az ember az énekes hangulat kedvéért.
A borivó nekidől a kocsmapultnak, fröccsözik, és nagyon sokat beszél, lényeges mondanivalója saját véleménye, bármiről, meggyőződése, másnak is tudni kell róla, és véleményéből nem engedhet. Pártalapító, újságíró, szerkesztő, országjáró, mennél mélyebbről szereti a magyart látni. Régi ismerősök, az interjú hangvétele közvetlen, „per tu”, a kérdések szinte evidensek, a kérdező sejti, tudja a választ, a riport mégis meglepő, a kérdezett, számunkra új oldaláról kapunk képet. Igen, már akkor, amikor a levegő hűlni kezdett körülötte, ő a hazáját féltette, és politizálni fog, keresztény hitéhez közelálló pártban. De, ha bejutsz a parlamentbe, akkor mit teszel majd? Ahhoz be kell jutni, és addig sok apró munka sorakozik előttem, becsülettel elvégzem, és persze, ha bejutok, az általam jól ismert területen szeretnék tevékenykedni. És hiszel a megoldás lehetőségében? Járom a vidéket, sok nyílt arcot látok, tettre készeket, a siker nem maradhat el, hatalmas tartalékok mozgósíthatók, más műsorpolitikával rengeteg eredményt elérhetünk, elő kell írni kötelezően a nemzetet segítő műsorok részarányát. Mindenütt ezt teszik, a demokrácia megkívánja, hogy mindenki értse, és jól gyakorolja, ezt fogom előmozdítani. Van még időnk rá, mindent tönkretettek! Tatárjárás is volt meg törökvész, meg a Habsburgok is szorították a hurkot, és lám ezer év óta nemzet vagyunk a Kárpát medencében.
Legyen igazad! De ígérd meg István, ha sikerül felülkerekednünk, elmegyünk a közös ismerőshöz Villányba, és borral ünnepeljük meg az eseményt. Én hozzátenném, hogy másokat is szólítsunk az ünneplésre, nemzettársainkat, velük együtt teljes az ünneplés. Közös út előtt fogunk állni, a múlt tapasztalataival a hátunk mögött. Zsolt, azt hiszem, ez lenne a helyes, örüljünk együtt, egymásért.
Nem a kettőnk ünnepe lesz akkor, keresztényeké, s nem keresztényeké, közösen!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése