Velem mindig történik valami…Többek között latinul sem tudok, de az emberre ráragad valami az évek során, különösen, ha sokat emlegetik. Egyik tanárom, már arra sem emlékszem középiskolai, vagy egyetemi, fizikára tanított. Ha már egyszer elmondott egy meghatározást, hogy valamit hogyan fog egészen pontosan érteni a későbbiek során, arra azt a latin kifejezést használta, amikor sorra került a meghatározás, „per definitionem”, vagyis a „definíció szerint, alapján etc”. Per definitionem a hatásfokot is elmagyarázta, és hozzátette, hogy az márpedig nem adhat egynél nagyobb értéket, mert ha igen, akkor valamit rosszul végeztünk kísérletezéseink alkalmával. Mint ahogyan lenni szokott, a diák túlnövi tanárát, a jó tanárnak is ez célja, már régóta tudom nem volt teljes mértékben igaza. Példaként az emberi fajt hozom föl. A megszerzett tudás hatásfoka magasabb szám lehet, mint egy. A közgazdászok ezt a tényt elméletileg olyannyira kidolgozták, hogy jeles képviselőjük Nobel díjat kapott a „Befektetés az emberi tőkébe”, hangzatos elméletéért. Megérdemelte, igaza volt, van és lesz. Egyedül az ember képes egynél nagyobb hatásfokkal kihozni magából a megszerzett tudást. A tudás megszerzéséhez azonban rossz hatásfokkal, de mégis táplálni, etetni kell a gyereket. Ha lehetséges! Mert a gyermek nem mindent eszik meg manapság. Szüleimnél még, eszi, nem eszi, nem kap mást, rendszer volt, mert nem is volt más, csak a fölszolgált étel! Elég volt egyszer életünkben nem elfogyasztani az elénk tett ételt, tudtuk nem lesz más, megettünk mindent válogatás nélkül. Vendéggyerek volt nemrég fiaméknál. Ebédidőben asztalhoz ültetett bennünket, az illetékes hölgyek nem lévén otthon, és fiam szolgálta föl a már elkészített ételt. Velem szemben ült a vendéggyerek, mellettem, balkéz felől az unokám. Rendben elfogyasztottam adagomat, unokám valamivel később, de a vendéggyerek még nem nyúlt az ételhez. Ízletes frankfurti, az a jól fűszerezett káposztás virslis leves volt az első fogás. Fiam türelmesen, ahogy a vendéggyerekkel szokás, kérdezgette, vajon nem ízlik a frankfurti? Nem tudom, mert még ilyet nem ettem, hangzott a válasz. Legalább kóstold meg, aztán majd eldöntöd, hogy ízlik, vagy sem. Andriskám szólt unokámhoz, próbáld te rábeszélni Alexet, hogy igazán finom a frankfurti. Andriska megpróbálta, sikertelenül. Némán hallgattam, tudom nevelési szempontból nem tesz jót, ha a felnőttek a gyerekek előtt beleszólnak egymás dolgába. Fiam rákérdezett, netán a Waldorfban mindig ugyanazt az ételt eszitek, ott nincs semmi újdonság. De van! Hát akkor egyél már ebből a frankfurtiból is egy kanállal, csak egy kanállal, többet nem kívánok, csak kóstold meg. Belemerte a kanalat a levesbe, szájához emelte, aztán letette. Nem szeretem! Lehet a szagát nem viselte el a frankfurtinak, de most már nem bírtam tovább. A kutyafádat Alex, egy darabka virsli nem fog a torkodon akadni? Megadta magát, kanalába vett egy darab virslit, és mint aki kutyagumit kóstolna, elnyammogta.
Alex, nem lesz más! Alex átesett a tűzpróbán. Szerintem legközelebb enni fog.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése