Keserűcseppek
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. március 4.
Velem mindig történik valami…Ekkor és ekkor jelenj meg, a Testület meg kíván ismerni. Pontosan érkeztem a helyszínre, a testület még nem volt teljes, páran hiányoztak, addig álldogáltunk. Akik jobban ismerték egymást suttogva beszélgettek. Külön álltam, nem szólt hozzám senki, elmerengtem a múlton. Nem üres pohárral érkeztem, nem is volt félig teli, ám egy pár csepp volt a pohár aljában, tíz év alatt gyűlt össze. Nem gyűjtöttem, csak észrevettem a cseppeket, és a poharam nagyméretű, bőven van benne hely. Menjen innen, már adtunk eleget, menjen a másik felekezethez! Menj innen, téged nem fogadlak be, nem úgy éltél, ahogy elvárjuk! Nem tud eltartani egy családot négyszáz család, többet elvártam volna, nem így szól az Írás! Nem lehet átadni a más által befizetett összeget, nem jön velünk a táborba, már elrendeztünk mindent! Miért nem adok még egyszer, miért nem fogadom be, egyenrangú, hívatásbeli társamat, miért követelek, ha nekik sincsen, miért nem lehet egy személycserét megtenni, csak névcseréről van szó! Kérdések, válasz nélkül! Megérkeztek a hiányzók, összeült a Testület. A Választóbizottság elnöke rövidre fogta mondókáját: Őt jelöltük, és a jelölést a mellettem ülő elfogadta, azért vagyunk most itt, mutatkozzon be, vajon megfelelő jelöltünk van, vagy sem. Igen, mutatkozzon be, majd aztán döntünk! Nekem kérdésem lenne a tisztelt választóbizottsági Elnökhöz, miért engem jelöltek? Meglepett a jelölés, nem is tudtam azonnal igent mondani, gondolkodási időt kértem. A kérdés elszállt a levegőbe, az elnök nem számított ilyen hirtelen fordulatra, nem is készült föl indoklással, a jelölés megtiszteltetés, a jelölt elfogadta, hát minden rendben van. Válasz a Testület elnökétől érkezett, énekkarra jár egy éve. De hiszen nem is ismernek, én nem vagyok könnyű ember, életem során sok mindenben volt részem, és a vissza lévő éveimben vélhetően már nem fogok tudni megváltozni. Ekkor elsoroltam mindent, amire csak emlékeztem, neveltetésem, iskoláim, munkaterületeim, jelenlegi voltomat. Otthonról hozott, és mindig betartott intelmeimet, az igazat mondd, próbáld elfogadni embertársadat olyannak, amilyen. A két intelem érvényesítéséből származtak emberi konfliktusaim. Az igazságot kimondom, mert nem tudom magamban tartani, és bár emiatt soha megtorlást nem kaptam, azt tapasztaltam, hogy ezért kívülállónak tartanak kisebb, nagyobb közösségekben. Elfogadom a jelölést, hangzott felém. Igen! A gyülekezet előtt bemutatkozáskor, intelmeimet megismételtem. Ezek után gyülekezet, család a sorrend! Évteltével összefoglaltam elvégzett munkámat, le is írtam, de nem volt rá szükség. A cseppek gyűltek a pohárba, és a pohár megtelt, a szeretetből, megértésből keveset tapasztaltam, a vélemények pusmogássá, a kérdések kellemetlenné, az igazság relatívvá, a perselypénz szakszerű kezelése legfontosabbá, a Vezető Testület egyhangúvá vált. Az egyhangúságot az Országos Testületünk állásfoglalása alapján oldottam föl. Megváltam a Testülettől, rájuk bíztam a véleményalkotást, amely szintúgy egyhangúvá vált, indokaim érdektelenné!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése