Amatőrködés

Velem mindig történik valami…Gyöngybetűkkel, székely-magyar írással láttam Egerszegi Krisztina, minden idők legsikeresebb úszónője édesanyjának kéziratát.
A kézirat egyszerű, bolti, negyvenlapos, vonalas füzetekben sorakozott, Arany Jánosunk Toldijának szövegét tartalmazta. Minden egyes új sor piros iniciálékkal, nagyobb méretű betűkkel kezdődött, és kék betűkkel folytatódott. Krisztina édesanyja golyós tollat használt. A sok-sok oldal terjedelmű füzeteket kézbe lehetett venni, és megcsodálni a szabályos, egyforma, ám egyedi betűket, a hiba nélküli átírást. Nem lehetett egyetlen javítást találni, a dolgozat kifogástalan volt. Ma is megtekinthető a Forrai Sándor Rovásíró Kör gyűjteményében, sok más alkotással egyetemben. Terítőkbe varrott mondókák, simára csiszolt falapokba vésett ligatúrák, címerek feliratai, gyermekkártyák, más játékok mind–mind székely-magyar betűkkel írottan. Lehet, hogy Krisztina édesanyja evvel a munkával akarta csodálatát kifejezni a minden hangunkat tartalmazó írás iránt. Nem önálló verset faragott, és írt, hanem jó értelemben vett amatőr munkát végzett sokak, többek között az én örömömre is. Amatőr, magyarul műkedvelő.
Nálunk az amatőrségnek, a műkedvelésnek nem jó a csengése. Kritikusok szánnak rá időt, hogy letegyék az amatőr alkotásokat, pedig akár büszkék is lehetnének rájuk, mert, lehet ők, még erre sem lennének képesek. Német barátom, miután nyugdíjas lett beiratkozott az egyik szabadegyetem pszichológia szakára, már el is végezte, amatőr pszichológus, megpróbálta, segíti magát, ismerőseit problémáik feloldásában. Most tovább javítja francia nyelvtudását. Vagyis az amatőrködés jó. Dániában hihetetlen sok lehetőséget ajánlanak amatőr vágyak kielégítésére. Fölsorolni is fáradságos lenne, nincs is értelme. Legyen valaki virágkötő, vagy szakácstanonc, vagy bármi amatőr. Egy képzeletbeli falu törvénybe foglalta tanulságos, amatőrtámogató gondolatait. Elgondolkodtatóak!
Nem szabad azt hinned, hogy vagy valaki.
Nem szabad azt hinned, hogy annyit érsz, mint mi.
Nem szabad azt hinned, hogy okosabb vagy nálunk.
Ne képzeld be magadnak, hogy jobb vagy, mint mi.
Nem szabad azt hinned, hogy többet tudsz, mint mi.
Nem szabad azt hinned, hogy értesz valamihez.
Nem szabad kinevetned minket.
Nem szabad azt hinned, hogy szeret valaki.
Nem szabad azt hinned, hogy tudsz nekünk valamit tanítani.
A törvények által egy kicsit közelebb jut egymáshoz a professzionista az amatőrökhöz. Már-már nem is lehet tudni, ki is az amatőr kritikus urak, ugye?
Az önmegvalósításra lehetőséget kell adni, még, ha nincs is különösebb tehetségünk az adott dologhoz. XXI század, a tudás százada, figyelj a „Jante” törvényekre! Én most már tudom, hogy miért is kezdtem el történeteket írni!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves András!
Egerszegi "egérke" édesanyja 5 évig kolléganőm volt. Klárika műszaki rajzolóként is nagyon szépen dolgozott, így az általad megcsodált amatőrsége mögött rutinos profizmus rejtőzik. Bevallom, hogy én akkor fiatalon szép, szürkés-kék szemeit csodáltam.
G.Jóska