Csoportaura
Bejegyezte:
drpetreandras
| 2010. március 25.
Velem mindig történik valami…Akarjak valamit meggyőzően előadni, nem kell mást tennem, mint a közismert szófordulattal élni: már a régi görögök is tudták. Még csak azt sem kell megjelölnöm, hogy milyen régi görögök, abba a hibába eshetek magam előtt, hogy akkor még nem is voltak görögök. Fiatal koromban rájöttem arra, ha ismerős névre hivatkozom, legyen a név közismert, talán a feljebbvalóé, akkor mindjárt hitelessé válok. Tessék kipróbálni. Persze csak akkor, ha jó az ötlet. Hivatalos közegben, tárgyaláson, akár beszélgetés során, ezt meg ezt a dolgot, tőle hallottam először, és jöhet a saját ötlet, elfogadják. Ha netán a jelenlévő hivatkozás alanya egy jelenlévő, a jó példa kapcsán talán kissé mentegetőzik, hát igen, én is gondolkoztam a dolgon, örülök, rosszabb esetben sajnálkozik, hogy miért is nem valósította meg az ötletet, de hogy szabadkozzon, nem neki sosem jutott volna az ötlet az eszébe, erre nem sok esély marad. Démokritosz atomelméletet alkotott, Anaximandros, Shakespeare már régen mindent megírt, ki tudja mennyi idős sziklarajzokon, szebbet alkottak Modiglianinál, vagy Picassonál, mert micsoda hosszúak a nyakai a Modigliani modelleknek, és milyen az a bika, hogy csak néhány vonalból, tárgyilagosan tegyük hozzá, erővonalból áll. Nem is beszélve a csoportelméletről, azt már régen kihalt emberelődeik alkalmazták, szortírozták a gyűjteményt, csoportokat alkottak mangó-, banán-, dió-, egércsoportokat, és ebből született szegény, párbajozó Galois, meg Abel csoportelmélete. Galois ráadásul összecsapta a dolgot, a halálos párbaj előtt nem sok ideje maradt, fél-, vagy legfeljebb háromnegyedmunkát végzett. És papírra is szüksége volt, őseinknek nem. Nem csodálkozom tehát művek tömkelegén, amelyek füvesek, kövesek, imamalmosok, fürdősek, és mind egy szálig alapjai, a mai tudományoknak. Persze sokat tudott a hagyomány, de sokat tud a mai tudomány. Világhírű kutatónk, mobil-távközléssel foglalkozik, és eredeti gondolatokkal, matematikával megtámogatottan jutott szép eredményekhez. Nem is fontos a neve. Azért vannak területek, amelyeket a régiek talán még nem tudtak. Az ő füstjeleikkel, lovas futárjaikkal vitt papírtekercseikkel, postai szemaforaikkkal, azért nem kelnek versenyre a mai távközléssel. De minek, szólhat az ellenvetés. Az IBM, pár évtizede már, a legfontosabb három kutatási-gyakorlati témát jelölte meg. Ivóvíz készítése a szennyesből, minél egyszerűbben, gyógy-távdiagnosztika, és mobil hírközlés úgy, hogy a beszélő a saját nyelvén, a hallgató ugyancsak a saját nyelvén, majd megfordítva, beszélhessenek, hallgathassanak. A három fölsoroltból kettő már megvalósult. Megvalósult, azaz létezik, más kérdés alkalmazzák, vagy sem. Ivóvizet az USA tengerészgyalogosai a saját ürítésükből képesek szívni. Távdiagnózis, EKG, vérnyomás és pulzus ellenőrzés, a szívbetegek számára már hazánkban is elérhető, illetve megvalósítható lenne. A harmadik a legjobb úton halad, mi magyarok, éppen különleges nyelvünk okán, a fordítóprogramok készítésében élenjárók vagyunk. Auránk körülleng bennünket, érezzük?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése