A szomszédunkban, átellenben velünk, laktak Szabó bácsiék. Szabó bácsi a vasútnál dolgozott, hol délelőtt, máskor délután és olyan is előfordult, hogy éjszakára rendelték munkába. Hogy valójában mi volt a tennivalója, azt nem tudtam. Amikor munkába ment fölvette a vasutas ruháját, és abban érkezett haza munka után. Mindig patyolat tisztán ment el, és úgy is érkezett haza. A szomszédok úgy tudták munkavezető. Ezt a szót nem értettük. Még ha mozdonyvezető lett volna, de munkavezető?

Otthon mindjárt átöltözött, és ment ki a földjükre dolgozni. Mindenféle háziállatot tartottak. Igavonásra tehenet fogtak be, a kecskéjük mindent összerágott, néhány bárányukat kihajtották a gyerekek a legelőre, a háziszárnyasok meg szabadon kapirgáltak az udvaron.

Egyik évben két malacot vettek, mert Szabó bácsinak az első házasságából való nagylányának az esküvőjére készülődtek. Az esküvőhöz hatalmas sátrat állítottak az udvarra, ötvennél több vendégre számítottak. A rokonok, a koma és a szomszédok családtagjai együtt talán többet is kitettek. Az esküvő előtt levágták a hízókat, meg a szárnyasokat, az asszonyok csigatésztát készítettek a húslevesbe, és rengeteg torta, és sokféle más finomság várt a násznépre. Bennünket is meghívtak, és mint minden meghívott mi is vittünk nászajándékot. A tisztaszobájuk teljesen megtelt az ajándékokkal. Délelőtt megköttetett a házasság, a templomi és a polgári is, a vigadalom a vacsorával kezdődött.

Minden fogás előtt egy ember, a násznagy vicces, félig-meddig érthetetlen versikéket mondott, csak azután osztották ki tálakban, nagy tányérokon az ételeket a vendégeknek. Éjfélkor elölről kezdődött az evés, az innivaló, bor és sör állandóan volt az asztalokon, ha elfogyott, hozták a folytatást. Már majd mindenki danolászott, egyesek hangosan ugratták egymást.

A sok ételnek-italnak megjött a hatása, egyre többen mentek dolgukat végezni. A lakodalom előtt Szabó bácsiék a meglévő pottyantós árnyékszék mellé, a ház végébe kukoricaszárból építettek még kettőt, előre gondoskodtak a várhatóan nagyobb forgalomról. A kisdolgot a kukoricásban is el lehetett végezni, de a nagydologhoz szükség volt a három árnyékszékre. Én magam is igénybe vettem az egyiket.

Éppen nagydolgomat végeztem, amikor kirántották a kezemből az ajtótartó madzagot, valaki földobta előttem a szoknyáját, belerottyantott az ölembe, és rám vágta az ajtót. Egy szempillantás alatt történt az egész.

A vendégek közé természetesen nem mehettem vissza, észrevétlenül hazamentem a szomszédba. Számomra így ért véget a Szabó lány lakodalma.

Copyright: Dr. Petre András

A könyv minden részletét bárki fölhasználhatja a szerző engedélye nélkül is, a szerző nevének feltüntetésével. Másolható, sokszorosítható, szabadon terjeszthető bármilyen formában, kivéve a világhálót.

A színes lapok, az első és az utólsó kivételével, Petre András Gyula alkotásai