Nem Kisújbányán történt, bár ott is történhetett volna, ha már van gázvezeték, és azt fel kellene újítani, mert akár tetszik, akár nem az európai uniós elvárásoknak mindenütt meg kell felelni.
A rövid beszélgetés, amit leírok, tehát nem Kisújbányán történt meg, hanem Pécsett, a Jakabhegyi utcában, ahol már régóta van gázvezeték, bár nem olyan régen, hogy azt rossz állapota miatt ki kellett volna cserélni. De hát az európai uniós normáknak meg kell felelni akár tetszik akár nem, és persze egy ilyen vezetékcsere munkát is ad néhányaknak, ami jó dolog.
Hatalmas gépek dolgoztak a „terepen”, hogy hivatalosan fogalmazzak. Volt ott tolólapátos kisebb, tolólapátos nagyobb, tehergépkocsi is kisebb és nagyobb, meg aztán az aszfaltot feltörő, árkot megásó különleges gép is. Ám az emberi munkát nem lehet megspórolni!
A gépeket irányítani kell, a terepen ki kell jelölni a bontási útvonalat, meg kell rendelni és leszállítani a felhasználandó anyagokat, -amelyek csak európai uniósak lehetnek- satöbbi, satöbbi. És aztán ott vannak az elengedhetelenül szükséges kézi munkálatok, amelyeket semmi gépi furfangolás nem pótolhat. Hiszen a különböző közellátási vezetékekről megfelelő dokumentáció nincs meg -privatizáció ide, privatizáció oda-, és az emberek, akik még tudták merre vezetnek a nyomvonalak, mert ők építették a vezetékeket nyugdíjba mentek, vagy más foglalkozás után néztek a munkaerő-leépítések következményeképpen.
A kis kézműves csapat tagjai cigányok voltak, vezetőjük szintén, de bizony nagyon rendesen dolgoztak, az előírásoknak tökéletesen eleget téve. A kiásott nyomvonal miatt elég nehéz volt a telkemről gépkocsimmal ki-be közlekednem, ezért egy kis külön segítséget kértem tőlük, amit szívesen megtettek.
Beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy Józsefnek, a csapatvezetőnek szép családja van, és példás életet élnek. Két felnőtt lányának már akadt társa, ők építkeznek, a két kisebbik fiúgyerek, ők még az iskolapadot koptatják. Megtudtam azt is, hogy a kisebbek közül az egyik felszolgáló szeretne lenni, a másik pedig, aki nagyon jól tanul, magasabb iskolába készül, az apja után műszaki pályára. Mert az apjuk technikumot végzett, és a csapatának tagjai a vállalkozásában alkalmazottak.
Megelégedéssel beszélt róluk, elmondta: nem diszkóztak, nem italoztak és nagyon segítőkészek voltak a szülők irányában. Lányait úgy segíti házuk építésében, hogy mindig annyi pénzt ad nekik, amennyit ők maguk is összegyűjtöttek, így kétszerezhetik pénzüket, és épülhet gyorsabban a házuk.
Nemrégiben nagy eső szakadt le, sem aznap, sem másnap nem tudták a munkát folytatni. József azt mondta: nem hagyhatja az embereit megfázni, meg egy kis pihenés is rájuk fér, neki meg kimondottan jól jött ez az eső, mert előbbre hozhatja az idei első disznóvágást.
Mikor újból találkoztunk elmesélte mi történt. Ő a rokonsággal mindig együtt vágja a disznókat, most is lehettek vagy negyvenen, és az öt hízóval hamar végeztek, kora délután már szét is széledt a csapat. Mindenféle készült, hűtőbe rakták az oda valókat, az abalét szétosztották, a kolbász meg a többi füstölőre kerül. Még krumplis szalámi is készült dicsekedett, merthogy azt a falubeli sváboktól ellesve ők is nagyon megszerették, nem ám a spórolás végett készül az!
Megelégedetten fejezte be a napot, mondta, be is csiccsentett egy kicsit. De ő nem ám abból a fajtából való, aki borivás után veszekedőssé válik, hanem még kedvesebb lesz, mosolygóssá válik, és boldognak érzi magát.
Este feleségével is eszerint bánt, magához ölelte, aztán elaludt.
Tudja, én nem vagyok se szegény, se gazdag, de ha szegény lennék, akkor is én lennék a leggazdagabb, mert a négy gyerekem nekem a legfontosabb. Nehogy azt higgye, magamnak vágtam a malacokat, nem tudok és egy embernél többet enni. Mindig olyan boldog vagyok, amikor együtt látom őket, alig várom már a Karácsony előtti disznóvágást, mert hármat még hagytam az ünnepekre is.
Józsefet az óta nem láttam, a munkálatok befejeződtek, ám ismét meggyőződtem arról ki is a gazdag ember.
Tisztelettel, szeretettel: Dr. Petre András
drpetreandras@me.com
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése